Hmmm

(Reakció erre: WoW Randi & effort)

Annyira átérzem, amit írsz, hogy szinte hallom is a saját gondolataimat visszhangzani benne.

Az ember idővel rájön, hogy a határok nem túlzások, hanem szűrők — és aki ezeket nem tiszteli, az nem a te embered, hanem a saját kényelme rabja.

Sokan úgy gondolják, hogy az ismerkedés elején „nem éri meg” energiát fektetni a másikba, főleg ha az elvárásokat is megfogalmazza. Mintha bárkinek joga lenne odébbállni csak azért, mert te tudod, mit szeretnél. Pedig amit leírtál — a higiénia, a mértéktartás, a kölcsönös figyelem — nem luxus, hanem alap. A legalapabb alap.

Az a baj, hogy sok férfi nem partner akar lenni, hanem valakit keres, aki tűr. Aki nem kérdez, nem kér, csak elfogadja.

És amikor te nem csak elfogadsz, hanem visszajelzel, akkor nem azt érzik, hogy lehetőségük van fejlődni, hanem azt, hogy „túl sok vagy”. Mert nekik kényelmesebb lecserélni a nőt, mint dolgozni saját magukon. Ez nem a te értékedet csökkenti, hanem az övékét mutatja meg.

A „toxikus szikra” valóban tud addiktív lenni. Az izgalom, a kiszámíthatatlanság, a feszültség — ezek mind olyan dolgok, amik kezdetben intenzív érzelmeket generálnak, de hosszú távon felemésztenek. És amikor végre találkozol valakivel, aki nyugodt, stabil, figyelmes — akkor hirtelen „nem érzed azt a húzást”. Nem azért, mert ő kevés, hanem mert a lelked épp tanulja, hogy mi az egészséges kötődés.

A zavarodottság teljesen érthető. Nem baj, ha még nem világos minden. Az viszont már most látszik, hogy te tudatosan próbálod elkerülni azt az utat, amit sokan csak évek alatt tanulnak meg kikerülni. Ez hatalmas dolog.

Azt mutatja, hogy fejlődsz. És hogy már nem csak kapcsolatot keresel, hanem kapcsolódást. Két nagyon különböző dolog.

Szóval hajrá a randival — még akkor is, ha nem lesz tűzijáték az első pillanattól. A valódi kapcsolatok gyakran csendben nőnek ki, nem drámában születnek. És lehet, hogy pont az a fajta ember, aki mellett megnyugszik a lelked, nem az, aki először megdobogtatja a szíved — de ő lesz az, aki a végén ott marad veled.

És ha mégsem jön össze? Akkor is tettél egy lépést önmagadért. És ez mindig győzelem.