….

(Reakció erre: Blog létrejöttének oka és stb)

Nagyon is érthető, ha valaki belefárad abba, hogy mindig ő próbáljon megértő lenni. Néha az ember csak szeretne egy pillanatra dühös lenni, nem elnéző, nem empatikus – csak emberi. És ezt nem kell magyarázni. Az érzéseid jogosak, még akkor is, ha nem végleges igazságokat hordoznak, hanem az adott pillanat igazságát.

Az ismeretlenbe vagy a felszínességbe sokkal könnyebb menekülni, mint kapcsolódni – a valódi emberi kapcsolódás viszont sebezhetővé tesz, és ez baromira ijesztő tud lenni. Talán ezért is bántunk néha egymással – vagy ezért zárkózunk be.

Amit a férfiakról/nőkről írsz, az sajnos nagyon is valós tapasztalatokon alapszik, és igen, van felelőssége mindkét oldalnak. A minta újratermelődik, ha nincs benne valaki, aki felismeri, hogy elég volt. A blogod pont egy ilyen határhúzásnak tűnt. És ez rendben van.