Nem értem az embereket

EEh...mesedélután.

Kb. másfél hónapja beszélek egy emberkével, a levelei alapján egy nagyon szimpatikus, kedves, aranyosan domináns nő. Elég hamar megkérdeztem hogy találkozna-e (ez elég új dolog,régen hónapokig toltam), ami akkor, meg azután se jött össze jó ideig.

Egy idő után eléggé kifogásszagú lett minden ami közbejött (hónapokkal előtte elígérkezett valahova ami csak a találka előtt ugrott be neki, barátja apját viszi orvoshoz, fogorvoshoz megy random, megfázott egy klíma alatt a nyár közepén), és egy picit már sok volt. De közben nagyon jó volt vele beszélni.

De végül pár napja mondtam neki hogy ennek kezd kamu szaga lenni,úgyhogy abbahagynám. Aztán pénteken írt hogy sértő, kifejtettem miért gondolom így.

Szombaton megkérdezte ma jó lenne-e, kinéztünk időpontot, ma végig leveleztünk, és végül elmentem a megbeszélt helyre.

Aztán vártam,közbe írta hogy késik 10,20,40, percet,ésatöbbi.

Addig szépen olvasgattam (tök jó volt, idő is jó volt, nyugodt is volt viszonylag a kinézett hely), de 1 óra múlva végül írtam neki hogy akkor odébbmegyek,beülök egy helyre amit már egy ideje nézek, enni egyet , ha mégiscsak jön,majd ott megtalál.

Nem jött.

Pár órával később, már itthon fogadott egy levél, amiben az volt hogy nem mert odajönni hozzám.

Mellette két kép.

Egyik rólam amint éppen rá várok, egy padon ülve, meglehetősen előnytelenül, éppen az orromat vakarászva (szerencsére kívülről :D).

A másik egy kis dick pick, és a szöveg mellé hogy esetleg érdekelne-e.

Namármost,eléggé sejtettem a végén hogy vagy el se jön,vagy full kamu, és valszeg hapek. Mégis valamennyire még bízok az emberekben,mert hülye vagyok (de ezen szépen dolgozgatunk így közösen mindenkivel, a végén ezt is sikerül kiölni magamból,jupíí).

De mégis, mi a franc lehetett így a terv? Nem is az hogy magában röhög otthon a monitor előtt a kis édes, hanem eljön, úgy hogy végig hazudik,valójában hapek,aztán mégcsak nem is köszön? Mi volt ebben neki a jó?:D

Meg ki a francnak van erre kb. másfél hónapja,hogy tök normális leveleket írjon, aztán meg elrontsa egy dickpickkel (meg egy azért kurvára zavaró "lesifotóval")? Ha simán úgy beszélgetünk hogy sima barátság (nem "olyan") legyen belőle,akkor jó eséllyel meg lett volna,mert a levelek alapján tök értelmes volt. Erre hazudik, faszos képet küld, meg lefotóz. (Elég közelről, jobban kéne figyelnem)

Szóval...nem értem az embereket, de legalább beültem egyedül (ami sokáig egy nagy mentális blokk volt,és így is volt pár hét) egy ramenes helyre, ami marha finom volt:3 Szóval...fejlődés.

A tanulság meg talán az,hogy ha valaki túl jól hangzik ahhoz hogy igaz legyen, az az is, és nem szabad senkiben sem bízni.

Meg talán kéne nyitnom a hapekok felé is, ritkán sikerül ilyen jót beszélgetni valakivel :D