A szomszéd fűje…

Az egyik

A pajtában ült, épp elkapta az ura, és kérdés nélkül magáévá tette törékeny testét. Egy pár perce maradt a gondolataira, mielőtt visszatér a kötelezettségeihez, hiszen várta a munka a ház körül és a gyerekek. Lehunyta a szemét, és itt, az állatok mellett, ahol senki sem figyelte őt, szavazati jogról, tanulásról, egyenlő jogokról, munkáról, karrierről, önállóságról és szabadságról álmodozott. A legnagyobb titokban gondolt ezekre a vágyaira, de sosem volt olyan bátor, hogy lépjen.


A másik

A könyvtárban ült. Épp hálát rebegett neki a fiú, amiért kisegítette néhány jegyzettel. Egy pár perce maradt a gondolataira, mielőtt visszatér a kötelezettségeihez, hiszen várta a munka az irodában, a szakdolgozat és a vizsgák. Lehunyta a szemét, és itt, a könyvek mellett, ahol senki sem figyelte őt, házasságról, házimunkáról, gyerekszülésről, alázatról, gyengeségről és rabságról álmodozott. A legnagyobb titokban gondolt ezekre a vágyaira, de sosem volt olyan bátor, hogy lépjen.



Az egyik

Két-két ujját a halántékára szorítva próbálta kiegyenesíteni a szarkalábakat a szeme körül, az idő hagyta nyomokat. A férfire gondolt, akit nemrég ismert meg. Felidézte megnyerő mosolyát, erős kezét, ezüstösen csillogó hajával keretezett markáns arcát. Kezeit az ölébe ejtette. A bőre újra ráncokba rendeződött a szeme körül, az ajkainál, a homlokán is. Egykor élénk vörös tincsei megfakultak már és lassan fehérbe csavarodtak át. Leélt egy életet. Barátnő volt, majd menyasszony, feleség, anya, s lassan nagymama. Mindig finom, mindig visszafogott, igazi hölgy. Ugyanakkor indig bujkált benne valami, ami ezekkel ellenkező, valami sötét, valami, amit betegesnek érzett. Ujjai a jegygyűrűjén pihentek. Boldog akart lenni. Azt hitte, mindent látott már. Azt hitte, teljes az élete. De jött ez a férfi. Ez a férfi perzselt, mint a tűz. Megégette, felforgatta, mindent megváltoztatott. Mellette nem volt többé finom, sem visszafogott, és hölgy pedig egyáltalán nem. Vad volt, mocskos, igazi ringyó, mocskos szuka. Megtalálta önmagát. Szomorúan nézte ráncos arcát a tükörben, amely egyáltalán nem illett a belül érzett tüzes szenvedélyhez. Arra gondolt, hogy mennyivel boldogabb lehetne, ha mindig is tudta volna, hogy erre vágyik lelke legmélyén. Olyan kevés ideje maradt már ezzel a férfival felfedezni egy új világot.


A másik

Egy kimerítő szeánsz után a tükörben nézte Ura rajta hagyott nyomait. A lányokra gondolt a magazinokban, akik életük legboldogabb napjának gondolják azt, ha férjhez mehetnek. Azután a lányokra gondolt, akikkel egy osztályba járt, amikor bimbózni kezdett bennük a vágy. A szőke herceget várták fehér lovon, aki lágy, andalító hárfaszóra, selyem párnák közt, lágy csókokkal és puha érintésekkel teszi magáévá őket. Sosem értette meg ezt. 15 évesen tudta meg, hogy vágyai a BDSM kedvelőinek körében szokványosak. Tanuló volt egy valódi szolga mellett, nagy mesterek keze alatt, aztán őt is szolgává avatták, s már sokak tanultak mellette is. Ujjai a bőrébe égetett billogon pihentek. Boldog akart lenni. Azt hitte, mindent látott már. Azt hitte, teljes az élete. De jött ez az érzés, hogy talán a lányok a magazinban mégsem ostobák. Hogy talán nem lett volna szabad belemerülnie a vágyak világába. Nem lehetett soha finom, sem visszafogott, nem kezelték hölgyként. Elvesztette önmagát. Szomorúan nézte fáradt arcát a tükörben, amely tökéletesen illett a belül érzett ürességhez. Arra gondolt, mennyivel boldogabb lehetne, ha évekkel később fedezi fel a vágyait. Sohasem ismerheti meg a sötétség nélküli világot.