A semmi

Gyermekkorom kedvenc meséje volt a Végtelen történet. Nagy, lógó fülű, repülő kutya, akinek a hátán lovagolt filmünk főhőse.
De miről is szólt valójában.....
Gyerekként még nem igazán értettem, azért néztem, mert elgondolkodtató volt, meg persze izgalmas is, félelmetes is.....
Felnőttként nem nézem.....persze nézhetném, de azóta sajnos értem is és érzem is a fő mondanivalóját.
A SEMMI.....a filmben így hívták. Mert hát valójában arról szólt, hogy az emberek szép lassan elveszítik a hitüket. Nem ebben-abban, hanem tulajdonképpen mindenben. Léteznek csupán, nem élnek. Megszűnik a mesevilág, és nem marad utána semmi.
De mi a "semmi" ellentétes előjellel?
Valami? Valaminek a megléte kézzelfogható, vagy legalábbis aggyal felfogható kellene, hogy legyen.....
Én ürességnek hívnám, valami megmagyarázhatatlan ürességnek. Valaminek a hiánya, aminek nem tudsz nevet adni, nem tudod mi az, de mégis érzel egy űrt.... de hogyan lehet, hogy olyasmi hiányzik, ami valójában sosem is volt?
Amikor teszed egyik lábad a másik elé, haladsz tovább, de valamiért megmagyarázhatatlan szomorúságot érzel.....
Hiszen nem vesztettél el semmit......és nem is nyertél semmit.
Mégis egy energia megléte vagy annak hiánya hatással van rád.
Oppenheimer.
Atomok....neutronok....
maghasadás....láncreakció.....
Elemi részecskék csupán.....és mégis.....