A Szeánsz – Második Rész: A Megtörés

A férfi még mindig a földön térdelt, ajkai kissé nedvesek a cipőtalp nyomától, nyelve pedig száraz volt az érdes íztől, ami még mindig ott lüktetett a szájában. Nem mert beszélni. Nem is volt rá szükség. Tudta, hogy a nő minden pillanatban figyeli őt, hogy minden rezdülése jelentéssel bír, és hogy egyetlen hiba sem marad büntetés nélkül.

A nő lassan körbejárta, cipője finoman koppant a padlón. A férfi érezte a jelenlétét, a levegőben vibráló feszültséget, amely lassan, de biztosan egyre mélyebbre hatolt a tudatába. Nem volt idő, nem volt kinti világ. Csak az ő akarata létezett.

A nő végül megállt mögötte.

– Tegyél hátra a kezed – utasította halkan, mintha csak mellékesen adna ki egy parancsot.

A férfi azonnal engedelmeskedett, hátratette a kezeit, tenyerét a csuklójához simította, ujjaival egymásba kulcsolva, jelezve, hogy elfogadja, ami következik.

A nő lassan leguggolt mögé, és egy hűvös bőrszíjat simított végig a csuklóin. A férfi gyomra megfeszült az izgalomtól. Tudta, hogy mostantól nincs visszaút.

A csat halk kattanással zárult.

A nő keze finoman végigsimított a nyakán, körme épphogy súrolta a bőrét.

– Jó fiú – suttogta.

A férfi egész testében megborzongott a szavak hallatán. Ez az apró elismerés, amelyet a nő oly ritkán adott meg neki, olyan erővel hatott rá, hogy egy pillanatra még a légzése is megakadt.

A nő megfogta az állát, és lassan maga felé fordította a fejét, de a férfi nem mert a szemébe nézni. Tekintetét a nő ölére szegezte, ahogy azt tanították neki.

– Most pedig nyisd ki a szádat.

A férfi engedelmeskedett, ajkai résnyire nyíltak, lélegzete sekélyes lett, ahogy várakozott.

A nő felvette a cigarettát az asztalról, és mélyet szívott belőle. A parázs újra fellángolt, a füst lassan kavargott a levegőben, mielőtt puhán kiszökött az ajkai közül.

Egy pillanatig mozdulatlan maradt, mintha csak ízlelgetné a hatalmat, amelyet magának követelt ebben a térben. Aztán lassan megbillentette a cigarettát, és a hamu ismét aláhullott.

A férfi érezte, ahogy a forró hamu puhán landol a nyelvén. Nem rezzent meg, nem húzódott el. Csak lenyelte, ahogy elvárták tőle.

A nő halkan elnevette magát.

– Olyan éhes vagy, nem igaz?

A férfi nem válaszolt. Tudta, hogy erre nincs helye szavaknak.

A nő most felemelte a cipőjét, az orrát lassan végighúzta a férfi ajkán, mintha csak egy kegyetlen játékkal ingerelné.

– Folytasd.

A férfi nyelve azonnal megmozdult. Lágyan végighúzta a cipő bőrén, az anyag hideg és érdes volt a szárazságtól.

De ez nem volt elég.

A nő enyhén megnyomta a cipőt, rákényszerítve a férfit, hogy mélyebben dolgozzon rajta, hogy még jobban megérezze az ízét, hogy teljes szívéből tisztítsa.

A férfi zihálva vette a levegőt, de nem állt meg. Egyre mohóbban, egyre odaadóbban nyalta végig a cipő talpát, minden apró redőt, minden érdes felületet, mintha ez lenne az egyetlen dolga a világon.

És ebben a pillanatban valóban így is volt.

A nő élvezettel figyelte, ahogy a férfi minden utasítását teljesíti. Szemében elégedett, hideg fény csillant, ahogy hátradőlt a székben, egyik lábát könnyedén átdobva a másikon.

– Tisztítsd meg a másikat is – utasította halkan, de a hangja nem volt kevésbé követelőző.

A férfi egy pillanatra sem állt meg. Nyelve már automatikusan mozdult, ahogy az egyik cipőről a másikra siklott. Nem volt szüksége további parancsra. Tudta, mi a dolga.

A nő figyelte őt, figyelte, hogyan dolgozik érte, hogyan adja át magát teljesen és tökéletesen az ő akaratának.

Lassan felemelte a kezét, és az ujjai közé fogott egy újabb cigarettát.

– Most pedig – mondta halkan –, nyisd ki újra a szádat.

A férfi megtette.

A nő ajkaihoz emelte a cigarettát, mélyet szívott belőle, majd előrehajolt. Egy pillanatra megállt, élvezve a várakozás feszültségét, majd egyetlen mozdulattal a férfi szájába fújta a füstöt.

A férfi nem mozdult.

Érezte, ahogy a meleg füst elárasztja a torkát, ahogy a nikotin kesernyés íze végigsiklik a nyelvén.

A nő elmosolyodott.

– Lenyeld vagy kifújod?

A férfi egy pillanatra hezitált. A válasz nyilvánvaló volt, és mégis… tudta, hogy ez a döntés több annál, mint amit elsőre gondolna.

Lassan, minden mozdulatában engedelmességet sugározva, lenyelte a füstöt.

A nő elégedetten biccentett.

– Jó fiú.

Egy pillanatra teljes csend telepedett a szobára. Csak a gyertyák lángjának halk sercegése és a férfi szapora légzése hallatszott.

A nő hátradőlt, kezével finoman megveregette a saját térdét.

– Gyere ide – mondta, de a hangjában nem volt könyörület.

A férfi előrébb csúszott térdein, lassan, mozdulataiban minden bizonytalanságot hátrahagyva.

A nő ujjai végigsimították az arcát, hüvelykujjával megtörölte az alsó ajkát, ahol az előbb még a cipőtalp nyoma maradt.

– Ma este megtanulsz valamit.

A férfi szemeibe mélyen belefúrta a tekintetét.

– Megtanulod, milyen teljesen az enyémnek lenni.

A férfi ajkai enyhén szétnyíltak, de egyetlen szó sem hagyta el őket.

A nő csak elmosolyodott.

A szeánsz még mindig nem ért véget.