Selyem és Vonzalom – A Játék Folytatódik (utolsó rész)

A harisnya könnyedén hullott a férfi ölébe, mintha csak egy buja titok telepedett volna oda. A nő hátradőlt, egyik lábát kecsesen kinyújtotta, a másikat pedig lassan felhúzta maga alá. A halvány gyertyafény puhán csillant meg a bőrén, miközben ujjaival könnyed mozdulattal végigsimított a másik combján.

A férfi tekintete szinte perzselte, ahogy a vékony nejlon anyag surrogva feszül rá a nő mozdulataira. Minden apró gesztus, minden lassú mozdulat egy gondosan felépített játék része volt.

– Szereted a várakozást, ugye? – kérdezte lágyan, ahogy egyik ujját végighúzta a harisnyán. – Az apró részleteket… a finom érintéseket… azt, ahogy a vágy szép lassan átveszi az uralmat.

A férfi nyelt egyet, mintha nehezen találna szavakat. A nő közelebb hajolt, egyik lábát puhán a férfi térdére helyezve.

– Képzeld el… – suttogta. – Egész nap viseltem ezt a harisnyát. Minden mozdulatom beleivódott. Érezted már egy nő illatát ilyen közelről, anélkül, hogy megérinthetted volna?

A férfi ajkai elváltak egymástól, de szóra még mindig nem nyíltak. A nő játékosan elmosolyodott.

– Talán szeretnéd jobban is megérezni? – kérdezte halkan.

Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, a nő egyik lábát még közelebb emelte, és finoman az arcához érintette a harisnyás talpát. A férfi szemei egy pillanatra lehunyódtak, ahogy az anyag puha érintése az arcbőrét súrolta. Az illat finom volt, egyedi, megfoghatatlanul izgató.

– Látod? – mosolygott a nő. – Az illatok… az érintések… sokkal többet mondanak el, mint a szavak.

A férfi lélegzete mélyebb lett, ahogy az egyik kezét óvatosan felemelte, de a nő játékosan visszahúzta a lábát.

– Még mindig túl gyors vagy – csóválta meg a fejét. – Türelmetlennek tűnsz.

A férfi szemeiben izzott a vágy, de a nő pontosan ezt akarta.

– Mit ér az ajándék, ha túl könnyen megkapod? – kérdezte pajkosan, miközben végigsimított saját bokáján. – Nem gondolod, hogy egy kicsit még várnod kellene?

A harisnya végigcsúszott a lábán, ahogy lassan lehúzta, a mozdulat olyan érzéki volt, hogy a férfi lélegzete ismét megremegett. A nő élvezte ezt a hatalmat – az elnyújtott vágyat, az apró rezdüléseket, a feszültséget, amit egyetlen finom érintéssel is fokozni tudott.

Az utolsó darab nejlon is lecsusszant a lábáról, és most már mindkét lába meztelenül pihent előtte. A nő kinyújtotta őket, finoman mozdítva a lábujjait, mintha csak játszana a levegőben.

A férfi még mindig mozdulatlan volt, de az ajkai szárazak voltak, mintha alig tudná visszatartani, hogy ne hajoljon közelebb.

– Megérdemled, hogy megérintsd? – kérdezte a nő játékosan.

A férfi szeme találkozott az övével, és abban a pillanatban minden ki nem mondott vágy, minden elfojtott gondolat ott lüktetett közöttük.

– Kérlek… – mondta végül halkan.

A nő mosolya elmélyült.

– Helyes – súgta, miközben lassan előrehajolt, és egyik lábát finoman a férfi tenyerébe helyezte. – Most már élvezheted.

A férfi keze óvatosan siklott végig a talpán, mintha valami becses kincset érintene. Az érintés finom volt, tiszteletteljes, mégis ott vibrált benne a visszafojtott vágy. A nő hagyta, hogy végigsimítsa a lábfejét, ujjai lustán követték a vonalakat, felfedezve a bőr melegét, a puha textúrát.

A nő sóhajtott, ahogy a férfi ujja végighaladt a lábujjain, gyengéden végigsimítva az ívet, a bőre alatti idegek minden apró rezdülését.

– Érzed? – suttogta. – Milyen meleg… milyen puha… milyen igazán az enyém.

A férfi bólintott, de szólni nem tudott. Szavakra már nem volt szükség.

A nő hátradőlt, hagyva, hogy a férfi lassan folytassa az érintéseket, egyre mélyebbre merülve az érzéki játékba. A harisnya ott hevert az ölében, egy néma ígéretként, egy emlékeztetőként arra, hogy ez a pillanat csak a kiváltságosoknak adatik meg.

És a férfi tudta: ez volt a legédesebb gyötrelem, a legcsábítóbb kísértés. És ő nem akart mást, csak még többet ebből a nőből, ebből az érintésből, ebből a finoman megnyúlt, elhúzott vágyból, amely sosem engedte el teljesen.

A játék folytatódott, és mindketten tudták: ez még csak a kezdet volt.