Selyem és Vonzalom – A Játék Folytatódik

A nő hátradőlt az ágyon, lágyan megfeszítve a lábait, mintha csak kinyújtóztatná magát a hosszú nap után. De ő pontosan tudta, mit csinál. A harisnya újra feszesen simult végig a bőrén, mintha épp az imént húzta volna fel. A mozdulat könnyed volt, mégis felajzotta a feszültséget, a férfi lélegzete alig hallhatóan akadozott meg.

– Türelmetlen vagy? – kérdezte pajkos mosollyal, ahogy félrebillentette a fejét.

A férfi nem válaszolt, csak az ajkába harapott. A nő tudta, hogy már így is az ő kezében van az irányítás. Egyik lábát lassan a férfi térdéhez emelte, ujjaival végigsimított a harisnyás bokáján, mielőtt finoman végighúzta volna az anyagot a bőrén. Egy apró sóhaj hagyta el az ajkát, de nem lehetett tudni, hogy ez az érzéki érintés neki szólt-e, vagy neki szánt provokáció volt.

– Gondolod, hogy már megérdemled? – kérdezte lágyan.

A férfi keze megrezzent, ahogy ösztönösen nyúlt volna a lábáért, de a nő elhúzta előle. Mosoly bujkált az ajkán, egy cinkos, játékos villanás, ahogy visszahúzta magát.

– Nem-nem, nem ilyen könnyen – suttogta, ahogy lassan az ujjai újra a combjához siklottak. – Szeretem, amikor egy férfi türelmes… Amikor értékeli az apró részleteket.

A lábát felemelte, finoman megdöntve a bokáját, a harisnya feszült a lábujjainál, mielőtt újra végigsuhant volna a férfi nadrágján. Egy csipetnyi érintés, mégis elég ahhoz, hogy érezze a feszültség növekedését. A férfi keze ismét megmozdult, de a nő ismét visszahúzta magát.

– Túl gyors vagy – csóválta meg a fejét. – Élvezd ki a látványt.

A szavak súlya ráült a levegőre. Az idő maga is lelassult, ahogy a nő folytatta az apró kis kínzását. Egyik ujját finoman végighúzta a harisnyáján, végig a vádliján, épp csak súrolva a bőrét alatta. A mozdulat lassú volt, érzéki, és épp eléggé hosszan tartott ahhoz, hogy a férfit az őrület határára sodorja.

A nő tudta, hogy pontosan ez a célja.

– Tudod… – kezdte halkan, miközben oldalra döntötte a fejét, és az ajkába harapott –, vannak, akik azt mondják, hogy a várakozás a legédesebb része. Te mit gondolsz?

A férfi szeme izzott a vágytól, de még mindig nem mozdult. A nő egy apró elismerő mosolyt engedett meg magának, ahogy egyik lábát átemelte a másikon, a harisnya puha surrogása megtöltötte a csendet. A férfi pillantása követni sem tudta a finom, kecses mozdulatokat.

A nő hátradőlt, egyik ujjával játékosan megérintette a saját bokáját, mielőtt lassan lefelé kezdte húzni a harisnyát. A mozdulat nem volt kapkodó – minden másodperc maga volt a kísértés. A férfi tekintete az anyagon pihent, ahogy az fokozatosan lecsúszott, felfedve a bőr meztelen érintését.

– Ugye, milyen különös, hogy egy apró anyagdarab mennyi mindent elrejt? – kérdezte pajkosan.

A férfi ajkai elnyíltak, ahogy a nő folytatta a mozdulatot, lassan lehúzva a harisnyát egészen a lábujjaiig. A harisnya végül egyetlen csomóba gyűrődött a bokája körül, mielőtt teljesen lecsúszott volna róla. A nő az ujjai között tartotta, mintha egy becses trófea lenne.

– Mit gondolsz, mit csináljak ezzel? – kérdezte, meglengetve a harisnyát.

A férfi szeme követte a mozdulatot, mintha hipnotizálva lenne. A nő elmosolyodott, mielőtt lassan a férfi térdére helyezte volna az anyagot.

– Ha akarod, magadhoz veheted… de előbb kérned kell – suttogta.

A férfi tekintete találkozott az övével, és abban a pillanatban minden ki nem mondott vágy, minden elfojtott gondolat és minden rejtett szenvedély ott égett közöttük.

– Kérlek… – mondta halkan, alig hallhatóan.

A nő ajkán apró mosoly jelent meg.

– Látod? Nem is olyan nehéz…

A harisnya a férfi ölében maradt, az anyag finoman elterült rajta, és a nő közben végigsimított a másik lábán, ahol a másik harisnya még mindig rajta volt.

A játék folytatódott, és mindketten tudták, hogy ez az este még sokkal többet tartogat.