Számomra mond valamit

József Attila: OSZTÁS UTÁN

OSZTÁS UTÁN

A kártya ki van osztva. Reszketünk,

Észak, Kelet, Nyugat és Dél kezében,

bubik, királyok, dámák jelmezében

s szótlanul várjuk, mit tesz végzetünk.

Ki vagyunk osztva. Megvan helyzetünk.

Mit tehetnénk a szabály ellenében?!

Mint mozdulatlan csillagok az égen,

változhatatlan rajzunk, jellemünk.

Vörösek és feketék, vérben, gyászban,

fényesre lakkozottan, lámpalázban

így kell kinek-kinek sorsára várni,

hogy boldogságunkat, mit rejt szerelmünk,

a gyönyörű sikert, mely megvan bennünk,

ki tudja-e a végzet licitálni.

1935. ápr.

Mire gondolt a költő?

(YouTube megtalálható a vers és sok másik is....:) )