Újjászületés

BDSM Blogok » Blog - Lubmila » Újjászületés
08. 01. 19:35 | Megjelent: 127x
Kulcsszavak:
Az a nap is minden szempontból teljesen átlagosnak indult, és végül semmilyen értelemben véve sem lett az, melynek nyomai a visszapillantó tükörben tökéletesen visszatükröződtek mély, lilás karikák képében.
Aranyos-ragyogó napsütésben úszott a kertje, és imádott leanderje azon a júliusi, igazi, forró, nyári délelőttön, mikor az álmatlanul töltött éjszakát követően kihajtott sötét sedanjával a garázsból a forróságba, abba, amit a légkondicionáló hűvöse nélkül lehetetlen elviselni a sűrű városi forgalomban.
A férfiasan mély, kemény, ugyanakkor dallamos hangja betöltötte az utasteret, a szavak, rövid tőmondatok csak úgy pattogtak a kihangosítón át a kollégának, aki az ostorcsapásként pergő parancsok miatt egyre zavarodottabb és mérgesebb lett, jogosan, hisz nem szolgált rá a hangnemre.
Nem tudhatta, hogy a szigor, az igazságtalan parancsolgatás oka, pontosabban kiváltója egy kávézóban ült az előző, átlagosnak induló, és mégsem átlagosként végződő nap délutánján, és önfeledten, mosolyogva veszett el a kezeiben tartott könyv sorai között, úgy, ahogy csak ő tudott, amiről ezer közül is megismerné őt. Szerencséjére, hisz semmi másban nem hasonlított már arra a nőre, aki akkor, ott, régen, a fáradtságtól és az állandó tortúrától szürke aurával, megtört testtartással, fekete ruhában állt a liftben mellette, szótlanul, szomorú kék szemeivel a lift szürke padlóját bámulva.
Először döbbenet kúszott felfelé széles, erős vállain át a tarkójára, majd iszonyatos düh és fájdalom szorongatta torkát, ahogy a kávéjára várva, a pultnál állva lopva oldalra nézett a nőre, újra és újra. Tudta, hogy tilosban jár, most is, mint akkoriban is, ugyanakkor azt is tudta, a nő most nem úgy üdvözölné, mint akkor, ott, abban a régmúlt időben, ha most egyáltalán észrevenné, vagy rá nézne; de nem tette, csak olvasott, kecses pózban ülve a karosszékben.
Nézte őt, és acélkék íriszén át a retinájába égett a kép, a nő, aki az ő birtoklását, állandó hatalom és befolyás alatt tartó erős, bőrt sebző köteleit ledobta magáról és újjászületve úgy ragyogott, ahogy alá rendelve sosem tudott volna. Fehérben volt, ragyogó fehérben, térdig érő, szűk szoknyája magasra szabva, egy rózsás-aranyos övvel kísérve záródott derekán, blúza csipkés, finom anyaga szív alakú kivágásban omlott dekoltázsába, diszkréten eleget mutatva világos, selymes bőréből. Nyakában diszkrét ezüst láncon egy cicás medál függött, kecses, rózsaszínes szandálja pántjai felett megcsillant a bokaláncon lógó térdeplő női alak, a jegyét mutató aprócska függő. A medál látványa összeszorította háborgó gyomrát, és emlékeztette a tönkretett és elvesztett szelíd báj és alázat különleges ajándékára, és barátja figyelmeztető szavaira, mellyel rombolását igyekezett megállítani, mindhiába.

Tilosban járt, amikor olyat akart, ami nem lehet az övé.
Tilosba vágyott, amikor olyan módon akarta, hogy vágya tárgya ne őrizhesse meg báját.
Tilosba hajtott, amikor terveket, és hálót szőtt, kegyetlent és mesterit.
Tilosban járt, amikor szavaival, tetteivel nem engedte szabadulni azt, ami szabadnak született.
Tilosba vágyott, amikor fogságban akart tartani egy színes, repkedő teremtményt.
Tilosban állt, amikor magáévá akart tenni valakit, aki nem akart igazán az övé lenni, és nem is lett az.
Tilosban járt, mikor mohósága miatt pusztítani tudott csak.
És végül örökre a tilosban ragadt, amikor elgyengülve egyet hátralépett, és áldozata utolsó erejét összeszedve felállt, majd kirepült a háló fogságából, és többé sosem tért vissza.

Még mindig a nőt nézte, a pultos lány hasztalanul igyekezett felhívni a figyelmét az elkészült kávéra, és arra, hogy ne tartsa fel a sort, és mikor végre visszatért gondolataiból, rendelését hátrahagyva elrohant, barátja szavai csengtek a fülében, egy végtelenített lemezen:
-Nem birtokolhatod úgy, ahogy akarod, értsd meg, összetöröd szárnyait, elveszed színeit, és nem lesz mit csodálnod rajta többé. El kell engedned.

.......

Mert van, amikor a legnagyobb ajándék az, ha megszabadulunk valakitől.

Hozzászólások


#374680 | 5 napja
Köszönöm szépen!
#374679 | 5 napja
💖
Köszönöm szépen 🥰
#374571 | 6 napja
Szép és milyen igaz.
#374491 | 08. 01. 21:29
hát ja ....
ez is gyönyörű