Mi a normális?

Mit jelent normálisnak lenni?

Normálisnak lenni, annyit tesz hogy olyasmiket szeret az ember, mint bárki más? Vagy azt jelenti, hogy úgy élem az életem mint bárki más? Normálisnak lenni annyit tesz, hogy senki szerint nem vagyok kívülálló, furcsa vagy elítélendő? A normális az átlagos? A normális unalmas? Vagy a normális megnyugtató? A normát követni kiszámítható? Belegondolva, a "normális" nem tűnik olyan melósnak...

És mit jelent nem normálisnak lenni? Elütni a normálistól az izgalmas? Nem a kitaposott úton haladni az nem normális? Van egyáltalán út, amin még nem járt senki? Van olyan "út" vagy irány amit még senki ember fia fel nem fedezett? Több ezer év alatt? Ezt valahogy nehezen tudom elképzelni...

Mostanság változóban vannak bennem a dolgok, és nem azért mert kényszerítettem magam vagy mert valaki azt mondta, hogy változtatnom kell. Senki nem mondott semmit. Én sem mondtam ilyesmit magamnak. Történnek a dolgok, leszűröm a lényeget. Megállok, visszanézek - értelmezek. Ha valami kezd kikopni az életemből, belőlem az normális. Már a Backstreet Boys-t sem hallgatom és nem eszem marcipánt ebédre. Az ember változik. Meg van olyan is, hogy meglátjuk mi jó és mi nem jó nekünk. Egyszerűen eltávolodunk attól, ami nem jó, amit nem élvezünk, ami nem ad. Ez lehet ember, világnézet, sexualitás, bármi.

Valahogy azon kaptam magam, hogy már nem élvezem amit korábban igen. Sőt, korábban sem élveztem, csak egyre jobban csúsztam bele valamibe amiről azt gondoltam, hogy az való nekem. Az önbüntetést mesterfokon űztem. Csak aztán szivárogtak emberek az életembe, egyre több gondolatot pattintottak fel bennem (mint hideg sört a foci meccs előtt), amik egy másik irányba mutattak.

Én aztán tényleg nehezen tanulok, *urva lassan esnek le a dolgok. Azokat a vágyakat, célokat is mocskos lassan érem el, amiket tényleg szeretnék. Na, nem azért mert olyan nagy lehetetlenségeket álmodtam meg magamnak. Csupán az utamban állnak. Én magam állok a saját utamban. A hitetlenségemmel, az önbecsülésem hiányával, kishitűségemmel és egyéb hasonlókkal amik sehova sem vezetnek. Voltak az elmúlt fél-1 évben olyanok is, akik azt mutatták meg, mit nem akarok és olyan is akik biztattak valami pozitív felé. Elég vegyes időszak volt ez, de egyre jobban értem. Szegény univerzum már nagyon lebutítja az üzenetet, hogy én is megértsem...

Kezdem érteni.