Kinek ki a domináns? A szadiszta és domináns megkülönböztetése?

(Reakció erre: Az igazi szub esete az igazi dommal)

Ez eredetileg egy komment akart lenni, de amikor láttam hogy olyan hosszú, hogy görgetnem kell, rájöttem, ez egy újabb blog lesz.

Amit itt leírok, az egy sajátos vélemény, amit egy fárasztó 13 órás munkanap után raktam össze. A komment szekció itt is nyitva. Bárki beleszólhat, kijavíthat. Kitől tanuljon az ember, ha nem egy másik embertől. Elvileg mi vagyunk a legértelmesebbek ezen a bolygón.

Én azzal teljesen egyet értek, hogy kinek, ki számít dominánsnak. A szubok is másak, a dominánsok is másak, és ezzel együtt, az elképzelések, és az igények is. Kinek mennyire kell puhának vagy keménynek lennie, és kinek mi számít dominánsnak. Itt a spektrum a teljes irányítástól, a teddy mackóig terjed.

Nekem azzal van bajom ha valaki azt mondja, hogy egy dominánsnak ne legyenek negatív érzelmei, ne legyen sebezhető, ne legyen lelki sérülése, ne legyen félelme. Ezek olyan dolgok amik érzelmi tapasztalatot adnak, ha sikeresen legyőzte ezeket a sebeket, sérüléseket, félelmeket.

Fontos hogy megjegyezzem, ez nem azt jelenti hogy elnyomja magában, nem gondol rá, nem törődik vele, inkább egy elfoglaltsággal tereli el a figyelmét (sokan ezt csinálják és győztesnek hirdetik magukat a csatában), hanem azt hogy egészséges módon, a feldolgozáshoz szükséges tudással, eszköztárral (Terápián megtanult módszerek, esetleg egy könyv elolvasása ami rávezet, hogy mit miért érezhetsz, és ezt hogy kezelheted.) újra felidézi magában, újra átéli, és a megfelelő tudás birtokában kezeli. Ez egy furcsa, kellemetlen folyamat. Sokszor gyerekkori eseményt kell felidézni ami 10-20-30 éve történt, és mint egy érett felnőtt ember, oda kell menni és beszélgetni a régi, gyerek éneddel. Ez igényel egy csipet képzelőerőt és bátorságot is. Sokan bele se gondolnak ebbe, mert kellemetlenül érzik magukat, akkor is ha szóba kerülnek, az ilyen érzelmek.

Ezt a folyamatot sajnos nem tudja elképzelni egy olyan ember, aki még nem érett meg, nem látta be, hogy itt igenis van valami baj, és ez ellen tenni kell, tanítanom, gyógyítanom kell magam. így nem is várom el azt hogy ezt megértse mindenki. Ez olyan mint laposföld hívőként kimenni a világűrbe. Nem hiszed el amíg nem látod, és tapasztalod.

Ezzel a folyamattal, olyan tapasztalatot szerezhetsz, amivel segíthetsz másokon. Az érzelmi és lelki sérülések, feldolgozása, azzal jár, hogy valaki átélt egy elég sz@r helyzetett, empátiát gyakorolt a régi énne felé (Ez nagyon fontos. Az emberek nagy része egyáltalán nem gyakorol empátiát, még saját maga irányába se, és ezt nehéz észrevenni magadon.) ami azzal jár, hogy tudod milyen rossz a másiknak, és pusztán az empátiából adódóan a megtanult módszerekkel, amikkel a régi énedet támogattad, másokon segítesz.

Azt be kell látni, hogy az emberek BDSM-érdeklődése, sokszor egy vagy több lelki sérülés, trauma szülötte. És itt kiemelném azt, hogy a Daddy és Mommy issue-k, közhelyek. Sokszor ez az ok, de nem ez az ultimate indok. Ez lehet a szomszéd, iskolai zaklatás, házi állat, gyakorlatilag bármiből eredhet. Ezt viszont nagyon sokan. 60+-os korukra se próbálják kideríteni, vissza vezetni. Így sokan csak úgy vannak, hogy én, bírom a kötözős szexet, mert csak.

Azt is megjegyezném, hogy a traumák és lelki sérülések kezelése, nem fogja kiirtani senkiből a bdsm mániát. Ha egyszer ez lett az érdeklődési köröd, akkor az is marad. De ez is egy elnyomható érzés. Sokan elnyomják, mert azt hiszik hogy ez vezet a boldog párkapcsolathoz, egy teljesen vanillával, aki hallani se akar bilincsekről, és korbácsokról.

Számomra a domináns nem azt jelenti hogy elnyomok valakit és rá erőszakolom az akaratom. Számomra azt jelenti, hogy tudok mutatni egy olyan utat, amiről tudom hogy jobb neki. A domináns egy olyan személy aki birtokában van egy olyan tudásnak, tapasztalatnak, amivel nyugodtan vezethet másokat és tudja hogy ezzel pozitív eredményeket ér el a kettejük kapcsolatában és a másik életében.

Vegyük az állatvilágot, és azok között is a legg gyakrabban felhozott példát, a farkasokat. A farkasok között az alfahím, a domináns, a falka vezér. De vajon tudják-e az itt jelenlévők, hogy a falkavezér milyen szerepet tölt be? A falkavezér sose a legg akaratosabb, legg elnyomóbb állat. Ezeket a falka egyszerűen kilöki magából (ezekből lesz sokszor a magányos farkas). Hanem az a példány, aki tudja hogy mi a legjobb a többi falkatagnak. Az aki képes magát feláldozni a falkáért. Egy falka vonulás során, mindig a falkavezér az utolsó. Hogy miért? Először is figyel a lemaradókra. Senkit se hagynak hátra. Aki öreg és lassú, az a falka első felében megy, mert ők diktálják a tempót. Mindig a legg lassabbhoz igazodnak. A másik indok, egy falka mindig hátulról a legg sebbezhetöbb. Arra nem néz, se száj éles fogakkal, se szem. Onnan a legg könnyebb támadni. Egy falkavezér mindig a legg veszélyesebb pozíciót foglalja el. A domináns védelmez, és nem azért irányít mert el akar nyomni valakit, hanem azért mert tudja, hogy az ő irányítása alatt lesz a legjobb az alattvalóinak.

Ez ugyan az mint a jó király esete. Nem Joffrey Barateonok, hanem Eddard Starkok, a jó királyok.

(Többen is rávilágítottak hogy hibás a farkasos hasonlat, indokok és magyarázat a kommentek között, de itt hagyom mert szerintem tökéletesen átadja a mondandómat, akkor is ha szépítve van.)

Az megint más ha valaki elnyomást keres. Ez saját vélemény, de szerintem, ők össze keverik a dominánst a szadistával. Egy szadista elnyom. Egy domináns irányit.

Azt szögezzük le, hogy teljesen mást jelent egy szadista a hétköznapokban, mint a BDSM-ben. A hétköznapi szadista nem érez empátiát. Abban leli örömét ha valakinek tényleg tönkreteszi az életét, el lehetetlenít valakit, és lenulláz valakit. Sokan ezt szórakoztatónak találják, de itt tényleg egy életről van szó. Amiből mindenkinek egy van. De a BDSM-ben a szadista nem ezt jelenti.

Aki megnézi a profilom, az láthatja, hogy amellett, hogy switch vagyok (domináns és szub is), szadistának vallom magam. Szadista vagyok, mert élvezem az elnyomást és a valódi fájdalom okozást, a pillanatnyi rettegés előidézését. Valószínüleg valami régi sérelem állhat mögötte, ezt még nem fejtettem meg magamban, de mindig ott lesz bennem a domináns, aki tudja, hogy hol a határ. Nem okozok olyan sebet, ami valaki életének, lelkének, olyan kárt okoz, amiről tudom hogy vissza fordíthatatlan. Ez nem azt jelenti hogy nem tartanék ketrecben senkit, vagy ne kínoznék valakit sírásig. Ha tudom, hogy az illetőnek ez nem okoz olyan kárt amivel kicsorbíthatom a jövőjét, nem teszem tönkre az egész életét, és igényli, akarja ezt a fájdalmat, akkor élvezettel csinálok embertelennek tartott dolgokat vele. De ha tudom hogy ezzel valakiben komoly kárt okozhatok, és el vehetem az egyetlen életének értelmét, akkor óvom az ilyen estektől.

Egy olyan szadistának aki beleillik egy egészséges BDSM kapcsolatba, rendelkeznie kell empátiával, éreznie kell mikor megy túl egy határon, és ezt tudnia kell ezt kezelni.

Ha ezt valaki agresszívan, elborult elmével csinálja, akkor súlyos károkat okozhat valakiben, amibe bele se gondol, és talán az izgalom hevében, az alany se jön rá hogy ebből komoly baj lehet.

Persze az emberi testnek komoly tolerancia szintje van, főleg ha valaki felizgul, és vágyakozik a "rosszra". Komoly regenerációs képességgel bír egy ember. Nagyon sok egészségtelennek mondott dolgot lehet csinálni valakivel, úgy hogy ne legyen hosszútávú negatív hatása. De ezeknek a rendszeres és gátlástalan gyakorlása komoly károkat okozhat (gondolok itt pl. a pisis játékokra, de sok hasonló kinket idesorolhatnék, amiket én is élvezek adni, vagy fogadni). Egyszerűen, be kell tudni tartani a mértéket, vagy kell egy olyan partner, aki meg tudja szabni a határt.

Egészséges dominánsnak elenni nehéz, egészséges szadistának lenni, nagyon nehéz.