Parvalasztas szabadon vagy párdon…?

Mi alapjan is valaszt az ember maganak part?
Ember tipus es szemelyiseg fejlettseg fuggo.
Az egyik amikor a szuloi semak szerint.
Ilyenkor olyasmi ferfit/not valasztasz amilyen az apukad/anyukad volt es egy a szuleidhez hasonlo kapcsolatot es hasonlo csaladot fogsz kialakitani.

A masik - amit Freud narcisztikus parvalasztasnak hivott - az amikor sajat magunkat, sajat magunk tulajdonsagait keressuk a masikban. S, ha ezeket megtalaljuk valakiben akkor ot valasztjuk.

A harmadik, amikor a sajat szemelyisegunk meg nem kiforrott reszet, oldalat keressuk a parunkban.

S a negyedik…
Amikor a semakat, mintakat felulirtuk mar, onmagunkban is kepesek vagyunk a boldogsagra s nem egymastol varjuk egymas megmenteset. Hanem az eletunket szeretnenk megosztani egymassal. S egyutt letrehozni valami kozos jot.

Mindenki atgondolhatja, hogy melyik alapjan valasztotta a jelenlegi parjat vagy az eddigi parjait.

Az gondolom evidencia, hogy a negyedik a best.
Viszont szerintem ne legyen onmagaval es masokkal szemben sem tulzottan maximalista az ember.

Az emberi agy, pontosabban az agyunk “osi” resze. (Nem, nem vagyok hajlando leirni a szakkifejezest, mert valamiert hidegrazast kapok attol a szotol…)
Szoval az agyunk “osi” resze nem feltetlenul a boldogsagra, hanem a tulelesre van programozva.
A “modern”/“emelkedett” resze az agyunknak pedig az ontudatossagra, boldogsagra.
S mi a ketto kozott, mint valami bekito, targyalo delegacio egyensulyozunk.
Az elso ket parvalasztasi modszer teljesen az “osihez” kotheto.
Maradj a barlangaban, ne mozdulj, mert jon a kardfogu tigris es meghamikaz teged.
Az elsonel igen egyszeru dolgunk van. Csak lekovetjuk a szuloi semakat, ismeros terepen mozgunk.
Aztan, hogy kinek milyen az otthonrol hozott parkapcsolati, csaladi semaja, hogy a szulei es o maga gyerekkent boldog volt-e, jo utravalot kapott-e otthonrol azt mindenki eldontheti sajat maga…
A masodiknal is ez kap foszerepet, hisz sajat magunkkal jovunk vegulis ossze. Magunkkal pedig megintcsak ismert terepen mozgunk.

A harmadik mar mas teszta. A harmadik hajaz a negyedikre. Annyi kulonbseggel, hogy mig a harmadiknal egyutt erjuk el a kivant celt, a negyediknel kulon-kulon es utana olvasszuk egybe.
Vegulis minkettonel ugyanaz a cel, ugyanaz lehet a vegeredmeny.
S mindkettonek megvan a maga szepsege.
Az egyiknel az utunk egyedul jarasa mielott az utunk osszeforrna, a masiknal az, hogy az uton egyutt megyunk, mar a cel elott is.
Egy dologra viszont ennel is figyelni kell.
S bevallom ezt en is elbasztam mar.
Van amikor egyszeruen tul sokat varunk a masiktol vagy akar onmagunktol.
Amiben a masik fejletlenebb attol azt varjuk, hogy Adj Uram Isten fejlodjon fel hozzank azonnal, mig amiben a masik fejlettebb abban magunktol varjuk, hogy Adj Uram Isten fejlodjunk fel hozza azonnal.
S, amikor ez nem a szerintunk megkivant tempoban zajlik akkor frusztralodunk s elkezdjuk a masikat es magunkat ostorozni, baszogatni. Megelegedetlenek leszunk, pedig csak ido, turelem kerdese az egesz.
A turelmetlenseg is egyfajta rossz sema amugy.

Barhogy is… ha semak es/vagy az “osi” agyresz szerint valaszt valaki part felmerul a kerdes, hogy az mennyire a szabad akarata? O valasztja azt az embert, azt az eletet vagy egy bele kodolt es nem felulirt program valaszt helyette…