Dalmata

Eloszor is Isten hozott koztunk! Vegulis Isten hozott Itthon.
Home sweet home, home sweet fucking real home...

Az elso igazi folt nagy dolog...
Mert vagysz ra, hogy egy ferfi elkapjon, raszoritson a nyakadra, megmarkolja a tested minden pontjat. Megusson, leverjen egy pofont, elverje a segged. Mocskos mod megszopasson s ugy basszon meg, hogy legyur, bekebelez.
Kacergodsz a gondolattal, hogy a borodhoz er egy palca, egy korbacs, egy paskolo...
Bar van akinek ijeszto lehet a szo, de nem kell tole felni, mert, ha bevallod, ha nem, de tudod, erzed...
Szadomazochista vagy.👻😋

“Nekem minden uj, te pedig mar ezerszer csinaltad. Tuti nem izgat mar, az hogy csinalj egy foltot egy seggre...”
Sosem unom meg! Ezt egy szadomazochista sosem unja meg!
Sot ez kell nekem! Nekem is ez kell!
Ez a reszunk. Az ember a bal karjat, a kedvenc etelet sem unja meg.

Ha oszintek vagyunk, marpedig miert ne lennenk?
Akkor az van, hogy enelkul unjuk meg. Valahol mindig is untuk.
Mert kell! Ahhoz, hogy jo legyen ahhoz kell!
Nyilvan ezerszer osszetettebb, de leegyszerusitve, ez az a torespont, hatarvonal, ez a kulonbozoseg masok es koztunk, ami osszegyeztethetetlen. Folt szeretete es a folt nelkuliseg...
Ezert van most kibaszott szep, sokszinben pompazo folt a seggeden.
Mert hiaba volt meg ugymond mindened, ez mindig is hianyzott.

A folt, a folt tortenete, az erzes ahogy megkapod, az erzes mikor viseled...
Ezert ugralsz oromodben csillogo szemmel, mint egy kis gyerek, ezert fotozod, nezegeted magad a tukorben, simogatod, vagy ra buszke, mert ez az egesz mindig is hianyzott es most vegre rajtad van.

S par nap mulva, amikor elkezd halvanyodni...erezni fogod a szomorusagot, a hianyat... “Ne ne ne! Ne tunj el foltocskam!” s akarod ujra. A foltot, a folt tortenetet, az erzest ahogy megkapod, az erzest mikor viseled...