Fejlodes es/vagy valtozas

(Reakció erre: Fejlődés)

Nekem nagyon tetszett az eredeti blog:)
Tartalomra megfogalmazasra, szohasznalatra, stilusra es ugy egyben.

Ezen en is keresztul mentem es megyek is...
Roviden a “csak dom vagyok”-tol jutottam el az evek alatt oda, hogy mar nem igazan tudom magam besorolni sehova s nem is hiszek mar kimondottan a kategoriakba.
Emberekben hiszek, a sajat es az egymasbol kivaltott szexualis fantaziajukban, vágyaikban.

Az biztos, hogy a szexualitasunk megismerese, elfogadasa es megelese egy ut. Nevezhetjuk fejlodesnek is, de akar magunkra talalasnak is. Mert ugy velem, hogy senkibe nem lehet beletenni vágyakat, maximum felszinre hozni. S ezert gondolom, hogy az egyik legfontosabb tenyezo maga a nyitottsag, a nyitottsag elerese.

Valoban evek...Ennek pedig abban latom az okat, hogy a szexualitas meg mindig tabu, nem kepzi a neveltetes es oktatas reszet es messze nem kapja meg az ot megilleto fontos helyet.
S mivel a felnotte nevelesben nem kap szerepet igy sajnos mindnekinek maganak kell ezzel megkuzdenie.
Ezt nyilvan a szemelyisege es az utja soran kapott partnerek es hatasok is nagyban nehezithetik es segithetik is.

Peldaul, nem mindegy, hogy erte-e valami trauma vagy sem, hogyan fogadtak amikor valamit ki szeretett volna probalni es hogyan sult el az a probalkozas, ha egyaltalan megvalosulhatott.
Mindenesetre az biztos, hogy szandekot es kitartast igenyel olykor.

De nem ezert kezdtem el irni ezt a reakcioblogot.
Hanem az elengedes miatt...
Szoktam mondani, hogy nekem az elengedes szo ebben a formaban mindig kicsit nehezen volt ertelmezheto.
S tudom, hogy manapsag nagyon pozitiv felhangja van es abban az ertelemben ahogy Kittycat erti szerintem is teljesen jogos es szukseges! Nem lehet ugy fejlodni, hogy ragaszkdunk a multbeli onmagunkhoz.
Foleg, hogy az emberek olykor a fejlodessel jaro valtozast egyfajta traumakent, kaoszkent elik meg.
Lehet ez az allandosag es az allandosagra kivetitett hamis biztonsag erzetbol fakad.
Epp ezert a regi enunk elengedese mellett ugyanakkora, ha nem meg nagyobb ragaszkodasra, kitartasra is van szukseg szerintem, marmint ahhoz, hogy igenis haladjunk es ne hatraljunk meg.

Ez arrol jutott eszembe, hogy ha megnezem magamat (vagy sokakat) ez valahol egy dontes volt anno.
S ezer pofont kaptam ut kozben. Volt, hogy kidobtam az osszes eszkozom egy kukaba, volt, hogy leregeltem, volt, hogy magamban csalodtam, volt, hogy masokban, volt, hogy a kellemetlen/nehez dolgok miatt azt hittem rossz az ut amin jarok es azonnal el kell felejetni ezt az egeszet, s igen, volt amikor majd bele doglottem, s volt amikor bele is doglottem!

A szexualis fejlodesunk kb. kamaszkorban indul es nem tudom, hogy van-e tenyleges vege. Ahogy az egyeni fejlodesunknek, valtozasunknak sem tudom, hogy van-e konkret vege.
Elegedettsegi es fejlodni akaro idoszakok valtjak egymast az ember aktiv koru eleteben.
Ha magamat nezem, a szexualis onismeretemmel jelenleg elegedett vagyok. Mas dolgokkal nem feltetlenul. Alapjaraton mikor mire tevodik a fokusz. Nyilvan amibe energiat teszunk az halad, amibe nem az nem.
S valahol ertheto, ha hol ez, hol az kerul erosebben a fokuszba. Viszont szent meggyozodesem, hogy az ember egy komplex leny. Ergo egyszerre kell zsonglorkodjon az elete osszetevoivel, hogy minden a levegoben maradjon es semmi ne essen le, torjon szet...