Agressziv kismalacok

Ismerjuk az agressziv kismalacot ugye?

Kicsit olyan, mint neha az ember.
Ket kedvenc viccem van vele...
Az elso csak amolyan bemelegites:
Az agressziv kismalac setal az utcan s kozben morog...
Ah ez a rohadt varos, ah ezek a rohadt emberek, ah ezek a rohadt autok. Barcsak kodde valna minden....Ah ez a rohadt kod!

Ez a semmi nem eleg jo cimu story😅

A masik pedig az emberi kontrol maniarol szol, a dacrol, arrol, hogy maniakusan azt kepzeljuk, hogy mindent iranyithatunk. Sot iranyitanunk is kell. Na meg persze a tehetetlensegunk, az egymasra szorultsagunk, az egymasra vágyásunk tagadasarol...

Felmerul a kerdes, hogy meddig var az ember, mire var az ember, mit tegyen, mit ne tegyen. S persze ez olyan, mint a virushelyzet....mindeki ert hozza baszdki!😂
Ez igaz minden szocialis, barati, munkahelyi kapcsolatra. De ez egy tars es partner kereso oldal, ezert a tars es partner kapcsolatra hegyezem ki.
Mindenki keres valamit/valakit. Mindenkinek van egy vágya. (“Van egy álmom...” Martin Luther King) De amugy is...az ember az olyan, hogy mindig var, mindig vagyakozik arra amit szeretne.
Az intenzitas valtozik. Van amikor elvan, van amikor masra fokuszal, olyan is van, hogy epp van valakije akivel elegereszik. Ilyenkor kicsit lejebb esik ez a vágy. Aztan akar ugyanezen tevekenysegek, elethezetek kozben vagy amikor epp szingli, vagy amikor epp maganal van es nem homalyosodik el a latasa, akkor erosodik.
De mindig vágyik arra amit szeretne. S mindig varja.
Jah, a nagy “Nem kell senki!” kozben is.
Ez allandoan bennunk van emberekben, kisebb vagy nagyobb mertekben.

Namost az ember egyedul sokmindent elerhet, sokmindent elvezhet. De tarsasleny. Nehany kivetellel mindenki kb. ugyanarra vagyik.
S egyedul nem lehet parban lenni! Olyan egyszeruen nem van!🤷🏻‍♂️😅
S ezekben a “Nem kell senki!” “Elengedem!” “Lemondok rola/lemondok a vágyaimrol szituaciokban szoktunk olyanok lenni, mint az agressziv kismalacok.🐷

Az agressziv kismalac setal az erdoben, s beleesik egy verembe. Probal kimaszni, de sehogy sem tud.
Arra jon a nyuszika es lekiabal a malackanak:
-Varjal malacka, mindjart hozok egy letrat.
Erre az agressziv kismalac osszefonja elol a karjat, rancolja a homlokat es szuros tekintettel visszakiabal...
-NEM VAROK!
🤷🏻‍♂️😂

Nade, ezt mindenkinek es magamnak is mondom. Mert sokszor ilyenek vagyunk, mi emberek is.
Bassza az egonkat, varni vagy epp tenni, masrahagyatkozni, elismerni, hogy szuksegunk van valakire, egyuttmukodni stb...“Majd mi tudjuk!”
De ezt nem. Ezt nem tudjuk. S ebben nem igazan van mozgasterunk. Nagyon sokmindent tudunk, de ez nem megy egyedul egy pont utan. A godor feleig, nagyon kaparva a haromnegyedeig eljuthatunk, de tovabb nem.

Szoval az van, hogy mindenkinek kell valami, valami ami a masiknal van. S mindenkinel van valami, ami a masiknak kell. Igy vagyunk megteremtve/igy alakitott az evolucio minket. (Ki miben hisz ugye)
S ezzel nincs mit kezdeni. Ezt csak el kene fogadni. S visszavenni az arcunkbol, kicsit lejjebb engedni a felszini falainkat. Barmennyire is dolgozik az egonk, a buszkesegunk, a felelmeink, a kontrol iranti vagyunk s igy tovabb, de egyutt kene mukodni a nyuszikaval.
Nala van a letrank...