Vihar és rettegés

Régen féltem...
Arra ébredtem az előbb, hogy bebaszarintotta a szél a szobám ajtaját, majd rá 2 másodpercre a másik szoba ajtaját is... Nem volt kellemes ébresztő, éjfél előtt kicsivel aludtam el.
Fogtam magam, lementem a kiskutyámhoz, hátha fél. Felkapcsoltam a villanyt, Foltos meg nagy flegmán sétál az ajtóhoz... na mondom, itt ő fog engem nyugtatni. Így is lett... Adtam neki jutifalit, nem is értem miért nem magamnak. Gondoltam szegjük meg kicsit a szabályokat, hadd maradjon bent, leterítettem neki egy rongyszőnyeget, mondtam: MARAD. És ő ott maradt, majd én bementem a szobába de figyeltem a kutyát. Egy percre nem mozdult el a szőnyegről... Ja, 4 hónapos Border Collieről beszélgetünk... Aztán kinyitottam az ajtót, miután megszeretgettem, és ő ki is ment... na ennyit arról hogy minden kutya fél a viharban...

Szerelmem szokta mondani, hogy ilyenkor tombol a természet és ez olyan szép. A kutyázás után a fedett kis erkélyemen elszívtam egy cigit,és igen. Tényleg nagyon szép.