December 4.

Magas, széles vállú férfi lép a lámpások által megvilágított szobába. Lábán nehéz bakancs, dörgő lépteitől szinte megfagy a levegő. A félhomályban egy női alak körvonalai rajzolódnak ki. Meleg, vastagszövésű szőnyegen térdel lehajtott fejjel. A kandallóban lobogó tűz elé lépve a megtermett férfi árnyéka betakarja az apró női testet. A szobát kitöltő csendet csak a tűz pattogása töri meg.

A férfi két ujjal a remegő felesége álla alá nyúlva emeli meg fejét, míg tekintetük összeér.

- Úgy vártál, ahogy kell. Tudod mi következik, igaz?

- Igen, Uram!

Ezzel a férj lassan kicsatolja az övét, miközben a nő engedelmesen elhelyezkedik. Négykézláb megy a férfi lábai mellett, míg a szoba közepére nem érnek. A nő fagycsípte arcát a kemény fapadlóra helyezi, két kezét feje mellett kinyújtja. Égbe emelkedő fenekén a férfi lassú, vágyakozó mozdulattal húzza fel a fehér prémmel szegett vörös bársonyszoknyát, majd ujjaival végigsimítja a puha domborulatokat.

A lágy, szeretetteljes érintést hirtelen éles fájdalom váltja fel. A férfi öve kérdés nélkül csattan a nő finom, hófehér bőrén, amin a ruhájához illő, egymást érő vörös csíkok sora rajzolódik ki. Az egyre erősödő csapások hatására a nő reszketéséből hangos nyögés, majd könyörgő, fájdalmas sikoly formálódik. Kezeit ökölbe szorítva számol hangosan és köszön meg minden újabb és újabb ütést. Körmei nyomot vájnak tenyerébe. Az arcáról a padlóra csordogáló kis cseppek apró pocsolyává gyűlnek, mint amikor a csizmáról leolvad a hó. Saját könnyében elnyúlva várja a megérdemelt büntetés végét, melyet hálásan köszön meg, majd a férfi piros nadrágját hanyagul letolva térdel szíve választottja mögé. A nő engedelmesen tolja ki csípőjét és adja meg magát, miközben hátrafeszül a feje, ahogy a torkán érzi az öv szorítását.

Magában arra gondol, hogy milyen szerencsés, hogy az év 364 napján így használja a testét az, akihez tartozik és milyen kár, hogy holnap egyedül kell töltenie az éjszakát. Amikor az agyát elönti a tompaság a nyakán feszülő bőrszíj fojtása miatt, átszalad az agyán: bárcsak ezen az egy napon is inkább az ő testét élvezné az Ura és menne valaki más körbe a világon...

A két meztelen test szuszogva olvad össze a puha ágyban, a vastag paplan alatt. A kandallóban már csak a parázs ropog, ahogy egymás bőrét cirógatva lehelnek a másikra apró csókokat. Forralt bor és mézeskalács illata járja át a levegőt, amikor a nő a férfi mellkasán pihegve halkan megszólal:

- Köszönöm, hogy ma is használtál. Holnap nehéz napod lesz, aludjunk lassan. Álmodj szépeket, Mikulás!