Kereteken kívül?
- Van nyilvános albuma
- Van blogja
Belátással bíró felnőtt emberek állnak egymással szemben, akik beleegyeznek abba, ami történik - innen indulunk.
Tehát a startnál egymás mellett, egy szinten állunk. És közösen döntjük el, hogy innentől én már alád kerülök.
Ehhez viszont az is kell, hogy a "játék " végén úgy búcsúzzunk el, hogy újra egy szintre érkezzünk vissza - már nem a kurva és az Ura, hanem egyszerűen te meg én legyünk.
Vagy mégsem?
Lehet-e ezt úgy csinálni, hogy az alá-fölérendeltség megmarad? Lelkileg mit is jelent, ha állandósulnak a szerepeink? Egészséges és biztonságos lehet, ha nem merev keretek közt mozgunk?
Az én fantáziám nagyon mozgatja ez. Talán azt is mondhatnám, hogy szikrázó kíváncsisággal vágyok egy olyan együtt-létre, ami jobban kiterjed a mindennapokra, ami mélyebbre megy a valóságba. (Nem tudom, hogy ami a fejemben van, nevezhető-e 24/7-nek, de talán ahhoz áll a legközelebb.) És ismerve magam nem lep meg, hogy ez ott mocorog bennem. Egészen érthető, hiszen az alapműködésem sem a keretek közöttiségről szól. Nem vagyok falakat döngető, erővel lázadó típus, inkább a határokat rugalmasan értelmező, "out of the box" módon gondolkodó fajta. Így az életem ezen sarkában is nehezen képzelek el egy olyan kapcsolatot, amiben szigorúan követjük a játékszabályokat, árgus szemekkel nézzük, ki mennyit dob a kockával és sose csalunk. De miközben ez ott van bennem, próbálom felfejteni, mégis miért és pontosan mire vágyok. Igyekszem átgondolni, lehet-e úgy megélni ezt, hogy az mindkét félnek kielégítő legyen, de sérülés nélkül legyünk benne.
Egyelőre keresem a megoldásom.
Hozzászólások (11)
Fura dolog.
Először azt mondta vegyek vissza mert pofán vág. Hm...mondom magamba nem is csináltam semmit. Vissza ugye nem mertem szólni. Ciki volt ott mindenki elött, de persze tudták, hogy a dominám. Aztán megint mondta, hogy megmondta álljak le, vegyek vissza jobban járok! Én meg már tényleg nem értettem, hisz tényleg nem csináltam semmit. Elég gáz érzés, hogy érik a büntetés, akár mások előtt is, de fogalmad sincs mi lehet a baj.
Megkérdeztem félve, de mi a baj, mi a baj velem?
Azt mondta, dominansan nézek, és viselkedek! Hát...volt rá okom, mert más felhízott kicsit engem is meg őt is,és gondolom férfi védelmi mehanizmus, de én full észre sem vettem. Ezt csak utólag elemeztem ki magamba, hogy olyan lehettem mint egy szelíd kutya, aki ha a gazdáját támadják, dominánsá válik, és védi.
Persze ne olyan durván, de gondolom megváltozott a nézésem, nem az a szelíd , alázatos sub nézés volt, és felé sem, hisz én nem láttam magamon. Ő egyből észre vette, és nevelt! Jogosan!
Ebben a kérdésben végül csak Te tudsz majd válaszolni magadnak.
Minden, amit együtt tesztek le az asztalra, közös, a döntés is.
Hogy ezt hol éled meg, csak az ágyban, vagy beengeded a mindennapjaidba is.
Az a Te utad. És csak a Tiéd.
Nekem ez fontos, erre törekedek is a választásnál. Az, hogy az első levélben parancsol, utasít...khm...nem is ismerem. Szóval na! Az úgy gatya!:)
Szóval egyenrangúság, de a játék alatt maximálisan alárendelödés teljes mértékben. Szerintem azt kb mindenki érzi mikor van vége a játéknak, és akkor megint "normálisak"vagyunk!
Termeszetesen olykor a játékot ki lehet terjeszteni már a találkozás előtti napokra is, akár magázódás, tisztelet, szolgálat, epekedés, alázat stb,ha alarjuk. Annál izgalmasabb is lehet akár. De ahhoz kell egy viszonylag normális ismeretség, és bizalom egymás iránt.
És persze hiába vagyunk egyenlőek a játékidőn kívül, akkor is megadom a maximális tiszteletet, és igyekszek subként megfelelni, nem szemtelenledni, kajláskodni "nagyon", hisz, ha eljön a játék ideje, bizony ezek is felróhatóak, és büntethetőek.
Szóval csak lazán, de, ha ott az idő, akkor mindent bele!:)
E kapu működését néha véletlenszerűen tesztelném, h tényleg működik-e. Kb ennyi.
Én ilyen egyszerűen látom, de biztos mert egyszerű vagyok. 🤷🏻♂️😂