A Dom is ember

Szubmisszív nőként élvezettel olvasok arról, hogyan lehet testileg és lelkileg is egészségesen és biztonságosan élvezni egy D/s dinamikát és a vele járó aszimmetrikus kapcsolódásban hogyan biztosítható a sub jólléte.

Viszont minél többet olvasok ebben a témában, annál inkább hiányolom a másik oldalt.

Úgy érzem, nagyon könnyen felejtődik el, hogy a Dom is ember.

Vannak érzései. Lehet rossz napja, lehet fáradt, beteg, szomorú, stresszes. Sőt, tovább megyek - a Dom is elgyengülhet.

Mert ő is ember.

Sajnos nem beszélünk eleget a férfiak mentális egészségéről. Arról pedig mérhetetlenül kevés szó esik a BDSM világán belül, hogy a Dom pszichés állapota legalább olyan fontos, mint a sub lelki állapota - sőt! Hiszen hogy tartson meg, ha épp maga alatt is roskadozik? És hát "you can't pour from an empty cup". A Domnak is kell töltekezni.

Mert ő is ember.

Az én fejemben is él egy kép 'A Dom'-ról. Aki erős, gondoskodó, szigorú, következetes. Aki nevel, büntet és jutalmaz, ad és elvesz. Aki összetör és felemel. Akire úgy nézhetek fel, mint senki másra...

De ez egy erősen idealizált kép és igyekszem nem elvárni mindezt egyszerre. Mert nem várható el senkitől, hogy minden pillanatban, minden elvárásnak megfeleljen. Egy domináns férfitól sem.

Mert ő is ember.

A Domnak is vannak határai. Amiket lehet hogy nehezen, vagy egyáltalán nem akar, esetleg nem képes átlépni. Lehet neki is sok, megterhelő egy helyzet, téphet fel régi sebeket, vagy okozhat újakat. Ő is mondhat nemet. És ez nem gyengeség. Ez önismeret. Határhúzás. Önmaga védelme. Mert magát is meg kell védenie.

Mert ő is ember.

És a talán a legnehezebb mindebben, ahol mindez gyökerezik - a társadalmi elvárások, az észrevétlenül, mélyen belénk ivódott mintázatok. A tradicionális nemi szerepek kiéleződhetnek egy D/s viszonyrendszerben, ahol kiszolgáltatódik a gyenge nő a felsőbbrendű erős férfi akaratának. És az a férfi, aki kisfiú kora óta azt tette magáévá, hogy a fiúk erősek és nem sírnak, hogy "ez katona dolog" és amúgy is, "ne picsogj"... na ő hogy is mondhatná, hogy valami neki esik rosszul, sok, vagy épp nem akarja. Mi van, ha a sub olyat kér tőle, ami már nem komfortos neki? A fent leírt ideális Dom nyilván olyankor nemet mond, önvizsgál, megáll és átgondol. De a valóságban, az a hús-vér férfi, aki ott áll a helyzetben, akiben ott van a szeretet-igény, egy adag megfelelni-vágyás és a tudattalanból ható sémák - ő hogy tud egy ilyen helyzetet kezelni? Mert hát milyen ciki már, ha a Dom határai szűkebbre szabottak, mint a subjáé?! Milyen dolog, ha ő húz falakat, ha ő bizonytalanodik el?! Nem ciki. De ehhez ismernie kell magát, a határait. Ez pedig akkor lehetséges, ha őszintén, a külső elvárásoktól mentesen hajlandó megismerni magát. Ami bizony nehéz lehet neki, időre és, megértésre, odafordulásra lehet szüksége.

Mert ő is ember.