Amikor először döbbentem rá, hogy mennyire élvezem, ha fáj, aztán észrevettem, hogy a fantáziáim a megalázottság és a kiszolgáltatottság érzése köré gyűlnek, majd tudatosult bennem, hogy engem a vanília illatú cirógatás nem elégít ki igazán... Na, akkor nem gondoltam volna, hogy egyszer itt leszek és szépen, lassan megélhetem mindazt, ami évek alatt összegyűlt bennem - amit magamban rejtegettem, kívántam, tagadtam, akartam, takargattam, vágytam, titkoltam...
És most mégis itt vagyok és élvezem - még nem találtam meg azt a szót, ami leírná, mennyire.
Közben meg csak kapkodom a fejem, mert nem olyan, mint amilyenre számítottam. Rengeteg érzelmes és félelmetes, gyönyörű és mocskos, édes és fájdalmas pillanatból áll össze ez az egész.
És annyira várom, hogy hova is vezet ez...
Hozzászólások (1)