Érintések

Ma reggel készülődés közben azon kaptam magam, ahogy végigsiklik a tekintetem a tükörképemen - az arcomon, le a nyakamon, a kulcscsontom vonalán, egészen a melleim ívéig. A bőrömön még egy-két kósza vízcsepp csillogott, majd tűnt el, ahogy finoman simogattam a testápolótól illatos-csúszós kezemmel.

Elmosolyodom. Eszembe jut az érintése. Játszani kezdek. Az ujjam hegyével finoman cirógatom itt-ott a testem, felidézve az érintése nyomát. Lehunyom a szemem, meztelen hátam a hideg falnak döntöm. Hagyom magam elveszni a pillanatban. Mutatóujjam lágyan simítja végig az ajkam - az agyam megtelik annak a csóknak az ízével. Ujjam tovaszalad, az arcomra - bizsereg, ahogy a pofonok emléke feldereng bennem. Végigfuttatom kezem a mellemen - szinte érzem a foga nyomát. Combom közé siklik a kezem - hiányzik, ahogy szakálla karcolja a bőröm.

Nagyot sóhajtva nyitom ki a szemem. Magamra kapom a virágos kis ruhám, megigazítom a hajam, egy leheletnyi parfüm... visszarántom magam a valóságba.

Most tanulom szeretni a hiányt.