Oszlophoz kötve

Tegnap este volt olyan 21 óra lehetett. Rámparancsolt, megint sétára megyünk. Kikészítve a platform magassarkú, egy fűző, egy fényes fekete miniszoknya, combfix, harisnyatartó, és egy kis kardigán, meg egy tekercs duct tape.
Volt 10 percem elkészülni. Persze ennyi idő alatt nem tudtam felvenni. Főleg, hogy nekem kellett a ragasztószalagot is elhelyezni magamom. Egy csíkot a puncimra, egy-egy kereszt a melleimre, és 3 csík a gyönyörű szépen kirúzsozott számra. Mivel nem volt elég a 10 perc így büntetést kaptam. Nem is értettem, mert mikor elindultunk elötte semmi sem történt, csak egy maszkot a leragasztott számra és kabátot vettem. Bár láttam, hogy a táskájába pakol valamit az uram, de nem tudtam mi is az.
Elindultunk. Az uticél ismét a belváros volt. Mégpedig a Ferenciek tere. A Buda irányú oldalon megállított egy oszlopnál, a kezeim hátrabilincselte. És hogy ne legyen túl feltűnő, egy kötéllel rögzítette a bilincset az oszlophoz, egy cigit elszívott, és lement az aluljáróba. Otthagyott az oszlophoz kötve. Na ott elszabadult az adrenalin, tudtam, hogy ez a büntetésem. Nagyon felizgultam. Kicsit kényelmetlen volt az ácsorgás a magassarkúban. Közben jöttek-mentek az emberek a buszok. 20 percig állhattam ott, de egy órának tűnt. Közben egy-két rendőrautó is elszáguldott az úton, de senkinek nem szúrt szemet, hogy ott állok tehetetlenül. Mondom, istenem csak meg ne szólítson valaki. Mert még beszélni sem tudok.

Erre látok egy hasonlóan hivalkodóan felöltözött lányt, aki megállt és engem nézett. Na ott elkezdtem félni, mi lesz, ha leleplez.

Közben észre vettem valakit az út túloldalán is aki engem nézett. Elkezdtem benedvesedni. Amitől elkezdett lejönni a szalag a puncimról. Összébb szorítottam a combjaim, mert mondom magamban, ha az leesik egyből lebukom.

Egyszer csak mögöttem megjelent az uram és a fülembe súgta itt vagyok. De rajtam múlik, hogy vele mehetek-e tovább. Én csak biccentettem, hogy egyetértek.
De a lány továbbra is ott állt és nem feltűnően, de nézett. Oda ment hozzá az uram szóba elegyedni vele. Na mondom mi lesz ebből...
A lány el kezdett mosolyogni, és levágtam, hogy szinte biztos, hogy tudja.
Majd felszállt a következő buszra, és eloldozott az uram. De nem beszélhettem továbbra sem arról sem, hogy a puncimról le fog esni a ragasztó.
Így nagyon nem volt egyszerű sétálni.

Szerencsére nem esett le.
Majd hazaértünk. Levehettem a maszkot. De a ragasztót nem. Majd felhúzta a szoknyám és nagyon megbaszott. Ami jól esett, majd levehettem a számról és megbeszélhettük mi is történt.

Végül kaptam egy új kitételt. Ha 10 perc alatt leszopom és el tud menni mégegyszer, akkor november 2.-án este nem leszek újra oszlophoz kötve a belvárosban. Hát persze, hogy nem volt szerencsém. Így már tudom mit csinálok aznap este, csak, hogy hol, és hogyan, azt nem.