előítélet
BDSM Blogok »
Blog - Lillith »
előítélet
Egy kis elmélkedést engedjetek meg.
Előítéletek...?!
Pár évvel ezelőtti dolgok jutottak ma az eszembe egy fb posztot látva.
Volt egy kolléganőm, nevezzük Ivettnek, bár akár a valós keresztnevét is írhatnám... nem lenne jelentősége.
Ivett mindig kérdezett a szexualitásról, a biszex mivoltomról, a BDSM iránti vonzalmamról.
Minden alkalommal lázasan hápogott, hogy hogyan..., hogy ő aztán sosem, pfujjjj, ő nem ítéli el, de hááát ő ilyet elképzelni sem tud, na meg undorító. Hogy ő egy nőhöz érjen, hogy pinát nyaljon, hogy hozzá egy nő érjen, mint nőhöz... mikor a faszt szereti...
Ma szembe jött velem fb-n, hogy x ideje egy nővel él, a két kisfia velük van, a férjétől válófélben vannak. Ivettről tudtam, hogy nem veti meg a férfiak társaságát. Egy kis flört itt, egy kis flört ott, itt egy szerető, ott egy másik.
Minden egyes alkalommal lázas szervezkedések, lázas levelezgetések, telefonálgatások, hogy össze tudja hangolni az otthoni életével a randevúit.
Félre ne értsétek nem ítélkezem, bennem egyetlen percig nincs előítélet vele szemben.
Csupán elgondolkodtam, hogy mi miért? Mikor érünk meg a dolgok elfogadására? Mikor tudunk valamit előítéletek nélkül látni? Mi kell ahhoz, hogy amire x évvel ezelőtt azt mondtam, hogy sose, undorító, pfujjj az most az az enyém legyen?
Előítéletek...?!
Pár évvel ezelőtti dolgok jutottak ma az eszembe egy fb posztot látva.
Volt egy kolléganőm, nevezzük Ivettnek, bár akár a valós keresztnevét is írhatnám... nem lenne jelentősége.
Ivett mindig kérdezett a szexualitásról, a biszex mivoltomról, a BDSM iránti vonzalmamról.
Minden alkalommal lázasan hápogott, hogy hogyan..., hogy ő aztán sosem, pfujjjj, ő nem ítéli el, de hááát ő ilyet elképzelni sem tud, na meg undorító. Hogy ő egy nőhöz érjen, hogy pinát nyaljon, hogy hozzá egy nő érjen, mint nőhöz... mikor a faszt szereti...
Ma szembe jött velem fb-n, hogy x ideje egy nővel él, a két kisfia velük van, a férjétől válófélben vannak. Ivettről tudtam, hogy nem veti meg a férfiak társaságát. Egy kis flört itt, egy kis flört ott, itt egy szerető, ott egy másik.
Minden egyes alkalommal lázas szervezkedések, lázas levelezgetések, telefonálgatások, hogy össze tudja hangolni az otthoni életével a randevúit.
Félre ne értsétek nem ítélkezem, bennem egyetlen percig nincs előítélet vele szemben.
Csupán elgondolkodtam, hogy mi miért? Mikor érünk meg a dolgok elfogadására? Mikor tudunk valamit előítéletek nélkül látni? Mi kell ahhoz, hogy amire x évvel ezelőtt azt mondtam, hogy sose, undorító, pfujjj az most az az enyém legyen?
Hozzászólások (18)
sokstzor komoly harcokat kell vívnunk önmagunkkal
Mi mindent hozunk a génekben...?
A szex tilos csak hazasságban d gyermeknemzés céljából elfogadott. Mellette az egyéb behatások sokasága, vagy ippeg gyermekkori traumák mind mind behatással vannak. A beidegzett sémák mentén biztonság van...
Pl. a szegyenlosseg, reszben a multbol hozott velunk szuletett program, reszben neveltetes kerdese. Gondolj bele, miert, kinek art, kinek problema, ha az emberiseg nyaron meztelenul setalna az utcan? Hat a ruhagyarak tulajdonosainak biztosan. :))
Fogalmuk sincs hogy mi micsoda, illetve félre is értelmezik.
Vagy nem elfogadók semmi iránt sem.
Ha valamit hallanak ami nem a szokványos szexualitás, egyből rávágják : Hogy az beteg !
Ilyen pl. nálam a fegyver szeretete, sokan frászt kapnak tőle, nekem izgalmas.
Ha olykor egy-egy beszélgetés alkalmával előkerül akkor is csudabogárnak érzem magam miatta, még akkor is ha tudom nem vagyok egyedül.
Nekem nem volt kivel megbeszélnem a dolgaimat, ami számomra nagyon rossz volt. Saját fejem után mentem sokáig. Kérdezni sem mertem, mikor az internet világa megnyílt előttem, akkor csodálkoztam sok-sok mindenre, hogy jééé ilyen is van s még természetes is...?!
Bennem mindig a saját csetléseim, botlásaim voltak szem előtt, hogy nem volt kivel megbeszélnem.
Valahogy úgy tudom ezt megfogalmazni, hogy hiába volt bántó, de bizalmat szavazott nekem, hogy mert kérdezni...
Gondoltam én is erre. Ivettet ismerve, a túlzott ellenkezés nagyon nem volt meggyőző, inkább bántó, ami nyilván ez az én érzékenységi szintemen miatt lehetett.
Azt nem értettem, hogy jött mindig kérdezni, majd fujjogott egy sort, majd megint jött s kérdezett mást. A túlzott szexcentrikusságát én inkább lázadásnak gondoltam anno.