gondolkodom

Gondolkodom, mint oly sokszor az emberi élet útvesztőin.
Olvasom a blogokat, régebben beszélgettem is, ma már egyre ritkábban teszem.
Az emberek megalkusznak.
Megalkusznak a magány s más egyéb emberi vonatkozások miatt.
S ezzel önmaguk áldozatává válnak, meg- s bennragadnak egy számukra nem megfelelő kapcsolatban.
Nem fogok elmekurkászást tenni, sem a tutit megmondani, helyette gondolatébresztőnek egy idézetet teszek ide.

"Talán csak mindig saját magamat akartam látni egy olyan tükörben, ami szebbnek és jobbnak mutat engem, mint amilyennek én magamat láttam.

Talán ezektől a tükröktől szerettem volna megkapni azt a szeretetet, amivel nekem kellett volna szeretni saját magamat, de nem tudtam.

Tartozni akartam valakihez, mert önmagamhoz tartozni nem volt jó, nem volt biztonságos.

Még annak árán is akartam, hogy rosszabbul bántak velem, mint ahogyan én bántam volna magammal."

( Agatha Seymour )