Megélés művészete

A szexualitásom nagy utat tett meg mióta csirájából kihajtott. Sokáig átokként éltem meg és mint kire stigmát égettek rejtegettem, rettegtem, hogy máson rájöhetnek hiszen bűnös titok volt, olyan teher, amit senkivel nem akartam megosztani. Féltem, hogy csak én vagyok ilyen és senki más. Csak én vagyok így elbaszva ezen a föld kerekén... Rengeteg félelem fojtotta le bennem, hogy megéljem és fuldoklottam a szégyentől.

Amolyan megtörhetetlen ördögi körként pörög bennem. Megjavulni kellene... De nem bomlik le bennem, műanyag zacskóként kavarog csak a lelkem süvítő szélben. Hiába ásom mélyre, váratlanul mindig a felszínre bukkan. Hajótörést szenvedettem a közmorál zátonyán, Odüsszeuszként hazautat keresve hánykolódok a megítéltetés mocskában.

Emlékszem mikor a lányok csacsogtak a srácokról, kuncogtak az első szárny bontogatásukat egymással el pletykálkodva. Első csókok, első szeretkezések… Ott akkor, kamaszként és később fiatal felnőttként kívülállónak éreztem magam. Azokról a helyzetekről, amikről meséltek én nem tudtam beleképzelni, hogy ha velem megtörténnének akkor élvezném is őket. Hiszen az én fantáziaimban egészen más dolgok voltak izgalmasok, mint az ő vágyálmaik.

Az én ábrándijaim arról szóltak, hogyan kerekedjek a számomra vonzó hímneműek fölé. Volt az agyamban tobzódó képek közt pofonok, arcon köpések és megkötözött kiszolgáltatott folytatásért könyörgő férfiak. Lelki szemeim előtt lebegett, hogy úgy ülök rajtuk, mint valami trónon és hevernek a lábaim előtt.

Irtóztam másokat közel engedni, mert mit fognak gondolni rólam?! Ha közelebb férkőznek, még a végén megsejtik, de az is lehet, hogy már most is látják rajtam? Tudják, hogy velem valami nincs rendben... Jéggé fagyott szívem szilánkosra tört bennem. Az ítélet egy élet kreálta bonyolult egyenlet és jár hozzá egy élethosszig titkosított megoldó képlet.

Volt jó néhány tőrként a lelkembe döfött mondat az évtizedek során, amik csak még jobban elmérgesítették bennem a belső vesztesnek tűnő csatát.

Emlékszem, ahogy egy kedves fiú, akinek éppen csak elkezdtem pedzegeti a vágyaim természetét. Aggódott értem és leültet az ágy szélére és azt mondta;

- Te egy olyan rendes lány vagy, ne akarj ilyeneket csinálni. Csak legyél normális... Nem akarhatsz ilyen dolgokat. Ez nem Te vagy, Te egy jó lány vagy.

Belém égett ott és akkor, hogy nem vagyok jó és jobb, ha ezt nem tudják mások.

De olyan is volt, amikor láttam eltorzulni egy közeli barát arcát miközben az alkoholtól felbátorodva megosztottam vele az egyik legnagyobb vágyképem.

Az arcára mai napig emlékszem, ahogy kílűt rá az undor. Belém égett ott és akkor, hogy undorral tölti el másokat, az, ami nekem intim és vágyott dolog.

Emlékszem, mikor először az interneten rá kerestem ezekre a fantaziálásaimra és azt találtam, róluk, hogy van nevük és rám is égett egyből. Ezek Parafíliák.

"A parafília egy olyan szexuális zavar, melynek során a személy szexuális kielégülést a normálistól eltérő tárgyak, helyzetek vagy személyek iránti vágyakozásban talál."

Szerettem volna csak nem ilyen lenni... De mennyire szerettem volna. Ha szabadon választhattam volna akkor sosem léptem volna erre az aknákkal teli perverz keskeny kitaposatlan veszélyes útra. Mennyi hiába való „volna”.

A vágyaim formáltak engem, azt, aki ma vagyok. Nyilván nem csak ezek tettek önmagammá, de nagy szerepük volt benne. Ha felém nyújtana az élet a felfordított tenyerében a piros és kék kapszulát.

Melyiket választanám?

Ha a kéket akkor egy csettintéssel elmúlhatna belőlem ez a métely. Ha viszont a pirost akkor maradnék ebben a deviáns dekadenciában.

Délibáb dilemma, semmitérő agónia.

Az első randevúnkon is kérdeztem;

- Nem félsz tőlem?

Határozottan azt mondtad, hogy nem, sőt még vissza is kérdeztél, hogy mitől félnél. Meglepett, hogy Te nem látsz szörnyetegnek.

Egy másik alkalommal, azt kérdeztem:

- Nem sok, hogy ilyen durva vagyok?

Hozzám bújva a melleim közé szorítottad az arcod és azt súgtad:

-Nem, szeretem. Így szeretem.

Egy átlagos hétköznapon, talán egy kedden vagy egy szerdán.

Előre engedsz magad előtt. Záródik a bejárati ajtó, gördül a függöny és feltárul a színpad. Előjáték kezdődik az előszoba. Főszereplők, vagyunk pont olyan pár, mint bármelyik a világon. Apró csavarral csupán a szexualitásunk fonákkal szervál. Többek vagyunk átlagosnál, hiszen Te letérdelsz és áhítattal lesegíted a lábamról a hosszú nap után a szandált. Olyan természetesen történik, mintha súlytalan lenne. Felteszed a polcra és a papucsot a lábamra húzod.

A meghitt pillanat közben kedélyesen csacsogok hozzád, hogy milyen volt a napom. Elcsicsergem neked, hogy miről mi a kendőzetlen véleményem. A konyhába megyünk és kitöltesz nekem egy pohár üdítőt. Lecsüccsenek Te pedig a mellettem levő székre velem szembe ülsz le. Felveszed az öledbe a praclim és végig nézel a lábaimon. Látom rajtad mennyire szépen pillantasz rájuk. Simogatni kezded és masszírozod. A neked mesélt történetbe egy-egy erotikusabb érintésnél bele is nyögők, pikánssá fűszerezve a pillanatot. Érzem, ahogy a sarkam neki nyomódik a keményedő farkadnak. Fokozódik bennem az izgalom, zubogó vérrel az ereimben, várom, hogy a szádhoz húzd és megcsókold őket. Érezni akarom az ajkaidon kipergő perzselő szenvedélyed.

-Menjünk be a kádba és mossuk meg őket.

Ringatózó csípővel libbenek a kádhoz.

Felülök a szélére és megengeded a langyos vizet. Figyelsz arra, hogy ne legyen se túl hideg se túl meleg. Kuncogok és élvezem a helyzetet ahogy a vízsugár finoman megérinti a talpam boltozatát. Alá festésnek a csendképhez, mint valami felbecsülhetetlen értéket úgy érintesz meg. Illatos tusfürdővel fürösztesz és én ismét fel nyögők. Mosolyogsz rám, élvezed az örömöm. Mint kislány lubickolok a törődő figyelmedben.

Hozod a törölközőt és finoman szárazra itatod fel a piros körmökkel ékeskedő praclikat. Türelmed már fogytán, kívánod és vágyod a pillanatot mikor végre a hálószobában az arcodra tapadnak a talpak.

Érzéki csókokkal halmozod el őket, az egyik lecsúszik a meredező hímtagodra. Pillanatok alatt érzem, ahogy a puncim sóvárgóan lüktetésbe kezd.

Kibújok a szoknyámból és arrébb rúgom.

Lovagló ülésbe rád ereszkedem, mohó csók csatába a frontvonalban keveredek. A farkadhoz dörgölőm a lucskos puncim és vonaglok rajta, simogatva a csiklómat. Beleveszek az élvezetbe és a füledbe nyalok. Megfeszül az egész tested mikor könyörgésbe kezdsz.

-Kérlek, ülj bele. Kérlek!

Megszaporodott levegő kapkodás, mohó vágyakozás.

- Még nem, tetszik, hogy simogatom vele magam.

Tovább kérlelsz, ahogy a remegés a combijaimban fokozódik. Az izgalmam eléri a pontot és odanyúlok. Finoman magamba engedlek. A pillanat mikor így leszünk egyek olyan mámorító, nem is tudom melyik a jobb az orgazmus vagy mikor teljesen magamba fogadlak.

Élvezed, ahogy megtalálom az örömöm a tökéletes kemény dorongban ülve. Ahogy közeledem egyre jobban öleli körbe és szorítja a hüvelyem. Így élem meg a mai első orgazmusom és érzem ahogy még több nedvem tódul ki belőlem.

Felemelkedem rólad és megfordulok. Csillog az izgalomtól a szemed. Már úgy vártad ezt... többször kérted is. De most végre megkapod. Eddig olyan jó fiú voltál. Ki kellett ezt érdemelni. Az arcodra ülök....

Használom a saját élvezetemre a gyönyörű tested. Pontosan tudom, hogy mi a jó nekem és úgy irányítalak, hogy az a kedvemre legyen. Ilyenkor annyira az enyém vagy, minden apró porcikád a birtokommá válik.

Ebben a pózban háttal rajtad ülve a kezeim közt dagad a farkad. Élvezettel köpők rá újra és újra. Izgatóan úszik a nyálamban és siklik rajta az ujjaim. Számba veszlek és a nyelvem játszik a makkoddal. Bódító, ahogy belenyögsz a puncimba, érzem rezegni magamban a hangod. A nyelved egyre mélyebben tömőd belém. Elvesztem az önuralmam és addig majszolom a férfiasságod míg teljesen a számba nem tolom és érzem, hogy a torkom áfészül. Teljesen az enyém.

Milyen érzés a számban lenni egészen?

Annyira átadod magad az érzékeidnek, hogy nyalni is elfelejtesz. Kis mocskos kéjencem, hát így, hogy lesz újabb orgazmusom?

Leszállok rólad és melléd fekszem. Követelőzően magamra húzlak, hogy megbassz rendesen.

Fölém hajolsz és a puncimhoz teszed.

- Finoman kérlek.

Óvatosan a puncimba tolod, de olyan nagy és úgy lüktetek körülötte. Szétfeszítő kéjes mámor ahogy belém csúszik.

Szinte pillanatokon belül elélvezek, ilyenkor annyira összerándul bennem minden, szinte teljesen kitollak magamból.

Vársz egy pillanatot míg az orgazmus ködje tisztul a tekintetemből és ismét mozdulsz. Úgy imádom, ahogy minden levegő vételem figyeled és ilyen hangos nyögdécselést fakasztasz belőlem. Lassítanál de utánad mozdul a csípőm... Közeledsz és én minden cseppjét magamba akarom tudni.

- Engedd belém.

Férfias morgó hangodnál nincs észvesztőbb, mikor érzem ahogy megtöltesz gecivel. Olyan meleg és miközben kihúzod bugyog ki belőlem. A mennyországban érzem magam. Beteljesült vágyak eufóriája mosolyként ül ki rám.

A karjaid közt egész máshogy látom már a devianciám és a dominanciám. Úgy ahogy vagyok elfogadsz engem. Veled perverznek lenni, olyan természetes és nincs benne semmi megvetnivaló. Nem kell másnak lennem, mert azt élvezed, aki vagyok melletted. Én vagyok a Te tenyereden hordott, körbe rajongott dominád.

Csak lassan veszem észre, hogy mennyire felemelő, ahogy oldódik le rólam a szégyen. Megérint olykor a félelem, de elmondom mit súg a fülembe, megismered a démonjaimat és elnémítod őket. Nem hagyod, hogy széttépjenek. Tükröm vagy, úgy látom magam benned, amilyennek még sosem. Melletted nem ráhatnak már nekem, biztonságban vagyok. Szavaidban saját kimondatlan gondolataim hallom, feloldozol a bűnök alól. Úgy fogalmaztál; A kapcsolatainkban gyógyulunk.

Elcsitul bennem a kárhoztatás, ejtik a velem szemben felhozott vádakat

Én Istenem jó istenem lecsukódik a szemem, de a tiéd nyitva atyám...

Amíg alszom is vigyázol rám, beléd nyugszik a bizalmam és megérleli bennem azt, hogy végre elhiggyem ;

Nincs semmi baj velem, pont így vagyok jó és így pont hozzád való.

"Csak vannak olyan emberek, akikkel csak simán jó

Nem várnak tőled semmit, és valahogy sosem unatkozol

Ezt nem lehet szemmel látni, csak érezni tudat alatt

Az aurája valahogy megengedi, hogy csak magadat add

De őszintén, nekem most az is bőven elég

Hogy nem akarnék máshol lenni, csak egy kicsit itt vele még"