Túl rövid szoknya Budára

A játék lényege, hogy nem pusztán önmaga. Nem csak szórakozás, hanem egy mélyebb lényegi tevékenység. Örömöt okoz azoknak, akik játsszák újból feltaláljak általa a gyermeki boldogságot. 

Mindig imádtam a matekot meg a fizikát. Úgy gondolom perspektívát adnak ahhoz, hogy madártávlatból csodálkozzunk rá, milyen komplex és mégis zavarba ejtően csodálatos a világ működése. Különösen kedves szívemnek a játék elmélet, amiben a következő az játék alap fogalma:

"A játék a játékosok lehetséges viselkedését és lényeges körülményeket meghatározó szabálysor által leírt folyamat."

Úgy vélem, hogy a BDSM együttléteket átjárja és átszővi a játék igazi lényege, a hecc kedvéért messzebb megyünk, mint valaha gondolnánk. Fontos számomra, hogy ezek nem játszmák, amikbe mindig két vesztes újra és újra lebonyolítja a determinált bukott tusát. A BDSM-ben mindenki nyer. Az együttesen megtermelhető kifizetés nagyobb, mint az egyénileg elérhető nyereségének összege. Szerintem a BDSM maga 

az egyezményes kincskeresés egymásban. Mikor belemész a játékba, akkor megnyílik a mindenség élvezetének tárháza. 

S mit tesz a magamfajta domina, ha játszani támad kedve? 

Hát indukálja.

Ma én mennék hozzád, hogy melletted érjen az éjjel és utána a reggel tőled induljon. Izgatottan csinosítgatom magam, fantaziálva azon, hogy mit tartogathat még ez az este. 

Eszembe jut, hogy nemrég vettem egy döglesztő piros magas sarkú cipellőt. Testet öltött nőiesség és báj. Fel is próbálom. Igazán különleges darab, amolyan ribanc surranó fajta. Vörös szalagokként csipkét sző a lábfejimre, pántja pedig finoman öleli körbe a bokám. 

Tipegek ide, oda és figyelem magán a tükörben. 

Ehhez pont passzol az egyik kis rakott szoknyám. A combom közepéig sem ér, ha lehajolok a popsim szinte teljesen ki is villan alóla. De kikérem magamnak, nem a szoknya rövid, hanem a combom hosszú. A gardróbban kutakodva meg is lelem a sokat sejtető blúzt, ami olyan pompásán passzol hozzá. Tükörbe nézve rebegtetem a pilláimat. Vörös hajam rímel a cipőcskére. Ahogy mondanád, keretes szerkezet.

Megelégedetten nyugtázom, hogy így tökéletes leszek neked ma estére. 

De mennyi az idő? Oh... Már ilyen későre jár? 

Látom is, hogy írtál…

Vársz rám... 

El kellett volna induljak úgy egy fél órával ezelőtt. 

Visszapillantva tükörbe nézek és ráeszmélek, hogy ez a ruha sok mindenre alkalmas, de utazásra semmiképpen sem. Írok neked és kacéran feldobom a labdát.

-Azt mondod induljak el? Túl rövid lett a szoknya és mély a dekoltázs. Illetve képzeld, megtaláltam egy cuki piros magassarkút. Oh bárcsak látnád, milyen kis szexi. De így nem mehetek Budára, túl kihívó lenne oda.

-Kb. 15 perc és indulok érted.

Mosolyra húzódik a szám, úgy nézem a látványom nem akarod, hogy a tömegközlekedési eszközön közkincsé tegyem.

Küldök neked egy apró videót, amiben a főszereplő a vörös pipellőt a praclimon. Rövid gyors válaszra számítok és milyen meglepő, hogy egyből pittyen is a telefon. 

-Úton már.

Menten nedvesedni kezdek a tudattól, hogy mindjárt belépsz az ajtómon. Csörren a kaputelefon és gyorsan nyílik az ajtó. A rács másik oldalán az én sármőröm néz végig rajtam.

- Nagyon jól nézel ki!

Fejem oldalra billentem és az ajkam szélébe harapok. Éhes lehetsz edzés után, érzem az illatod, hogy fürödni sem volt időd mert rohantál hozzám. Megrészegülve a feromonjaidtól hozzád simulok. 

A magas sarok a szeméremdombom a férfiasságodhoz közelebb emeli. Neki nyomódik és érzem, hogy mennyire sóvárgod, hogy magamba engedjelek. A mellkasodhoz simulok és szapora lélegzetem a füledbe súgja az izgalmam. A kezem a nyakadon csúszik, az álladon megáll és a markomba tartalak. Megfeszítelek, hogy mozdulatlanná legyél. 

A csók mágikus ereje, ahogy becsukódik szemem és megnyílik az éteri délibáb. Csak érezni kívánlak. A szavak elfogytak, csődöt mondtak mert ezt, ami veled vagyok leírni nem lehet. Ajkad gördül végig az orcámon és az én ajkam keresi. S mikor megleli az olyan, mint a villámcsapás, összeforr benne a Te és én valami különleges ábránddá. Magasra csapkodó hullámok járnak át és sodornak egyre közelebb hozzád.

Érezni végre az ízed, semmi máshoz nem hasonlítható ezerízű gyógyír. Nyelved belém kúszik és az enyémmel lubickol. Halk nyögésem fűszerezi és lélegzeted fűti a pillanatot. Keveredik a nyál, mint tajtéka a heves tiltakozásnak a szuverén egyén ellen, lázadunk azért, hogy a két test végre egybe forrjon a csók forradalmában. Dübörgő vágy az ön feladás kapujában egyre harsányabban követőik. Megszűnni óhajt, parázsból máglyává duzzadni. Egymás szájában olvad össze a szívünk. Mert csókolózni csak így érdemes... Vakon beleveszni egészen, megszűnni a világnak átlepve a fennkölt szemérmetlen mennyország kapuján, ahova gyarló ember csak így juthat el.

Lehet-e az édenkertben a karjaid közt táncolni.

Lecsókolt szavakat lehet-e hallani?

Illúzió ez vagy még a valóság?

Káprázat és illékony érzékicsalódás. 

Egymást kergetve a konyhába toppanunk. Azt mondják egy nőnek itt a helye. Ezzel egyet tudok érteni, főleg, ha így az asztalra vagyok feltéve. A szoknyát felhúzom és nedves puncimhoz húzom az arcod. A comjaim a válladra kapod és mélyen belémnyalsz.

Ezt az asztalt Te szereted össze nekem, de a helyére már én tettem. Most épp felfektetve a kéjtől megfeszülve vonaglok rajta, mint egy finom kis desszert, amit olyan mohón magadévá teszel.

Orgazmusig viszel, micsoda katarzis.

Ahogy a remegés múlik kapcsolódik a tekintetünk és látom, ahogy ráeszmélsz a cselre.

-Ezt Te megrendezted.

Vitatnám, de nincs miért. Valóban én komponáltam. Játékosan megvonom a vállam és felülök..

- Talán, mindenképp jó kis történet lesz belőle a blogomban.

Mosolyogva csóválod a fejed és segítő kezed nyújtod és lesegítesz az amúgy meglepően stabil asztalról.

-Gyere édes, folytassuk nálam otthon. 

Az orgazmustól bizonytalan lábakon kitipegek a karodba fonódva a lakásból. Úriemberként nyitod nekem a kocsi ajtaját. Behuppanok és mosolyogva kérdezel.

-Megvagy?

Biccentek és csukódik az ajtó.

Oh milyen okos fiú. Imádom, hogy vág az esze és mégis hagyja, hogy belecsaljam a kelepcébe. Mennyire tisztelem ezért, hogy megadja magát a játéknak a kedvemért. 

Vajon tudja, hogy miatta szélesebb a mosolyom és szebbek a napjaim?

Vajon tudja, hogy milyen boldoggá tesz?

Talán sejti, talán tudja és nem kell neki külön szavakkal is elmondani. Hiszen úgyis látja rajtam, ha másnem akkor a szívével mert ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan. Biztos érzi, hogy magához szelídített engem, mint kis herceg a vad rókát.