Bezárva

Sokszor hallottam és tapasztaltam is, hogy a pixie az internet pöcegödre. De basszus ez a pöcegödör mindig képes meglepni. Ide mindenki valamiért jön, keres valamit vagy valakit mert szunnyad mélyen benne egy hajtóerő, ami sodorja, űzi, hogy itt majd valami merőben mást találjon.

A mindennapokban meg tudom élni, hogy be vagyok zárva ebbe a valóságba, ebbe a helyzetbe, ebbe a hazug fostengerbe. Kezdem megszokni, hogy mindenkinek hangos és kővé szilárdult véleménye van. Elbújnak az emberek azokba a buborékokba, amiben ugyanazt harsogja nekik minden szembejövő és ha elégszer hallják ugyanazt akkor még a végén megdönthetetlen alapkőnek képzelik a sajátnak hitt igazságok. Megteremtve ezzel a helyzetet, amiben már nincs vita nincsenek közeledő álláspontok vagy különböző nézőpontok. Beszűkülten az EGY és oszthatatlan igazságát harsogja, mintha fel sem ismernék, hogy ez egy olcsó előre elkészített paradigma. Majd áldozatul esnek, olyanná formálódnak amilyennek hiszik az igazságot, megmentve attól a "tehertől”, hogy saját véleményt kelljen formálniuk. Valahol az egész folyamat közben elveszik, szublimál az őszinteség és az önazonosság. Marad a sablon, amit magára erőszakol még ha itt ott ki is lóg a lóláb. Sokszor látom ezt a szexualitásban is. Nem felfedezi önmagát, hanem kategorizálja és abba a saját magának le kreált kis dobozkában mozog oda vissza rögeszmésen. Nehogy véletlenül szabad lehessen.

A fenti gondolatmenet megfoghatóságának érdekében, többek közt ilyen eset mikor tévhitek keringenek arról, hogy milyen egy szubmisszív férfi. Mert AZ nyilván gyenge, AZ felveszi a domináns kedvére a szűk egyenruhát, és élére vasalja rá a vele szembeni elvárásokból gyúrt személyiségét is. Ez annyira fals és undorító képzet, holott véleményem szerint ennek semmi köze a szubmisszív férfi képéhez. Magam domináns nevében nyilatkozva, bizton tudom állítani, hogy olyan férfiakhoz vonzódom, akik rendelkeznek saját véleménnyel és saját értekrenddel mindemellett reprezentáljak is azt.

Nem bábok vagy lábtörlők, hanem ennek pont az ellenkezői, erősek és határozottak, de rendelkeznek azzal a számomra elképesztően lebilincselő képességgel, hogy képesek az én élvezetem előtérbe helyezni nem a sajátjuk mögé, hanem az én élvezetem az Ő kielégülésük forrása. Őszintén megélik annak a mélységét, hogy kiszolgáljak a bennem szunnyadó vágyakat.

Visszatérve az internet pöcegödrére, én is keresek itt valamit, valami különlegest és igazit. Olyat, ami nem megjátszós, forgatókönyv szerűén megírt klisé, hanem egy valódi és természetes kapcsolódás. 

Az ismerkedésnek vannak nehéz részei, de izgalmakkal is kecsegtet. Így történt ez most is. Fogta magát és jött a semmiből és keltette fel az érdeklődésem, elképesztően kíváncsivá tett. Pár üzenetváltás után elfogott a vágy, hogy tudni akarom ki van az üzenetek mögött. Először csak hallani a hangját mert mégiscsak más az élő szó, mint a tartalomba rendezett sablonos betűhalmok. Pár váltott mondat után, a kíváncsiságom csak tovább nőtt és még többet akartam tudni.  

Azt tapasztaltam magamon, hogy amikor valaki idegennel beszélek, abban ott van egy kis feszülés, hogy jaj miről beszéljünk, milyen témákat kerüljek, hol vannak az aknamezők, amire, ha rálepünk elhal a beszélgetés. De végül szokás szerint hamar beterelődik a téma a BDSM-re hisz az egy szűk keresztmetszet, ami vélhetőleg mindkettőnket érdekel. Sok esetben ennyiben is marad hiszen nincs más téma, amiről tudnánk érdemében beszélni. 

De vele nem így történt, az első mondattól kezdve csak egyre több volt a mondanivalónk egymásnak. Sokrétű és magasröptű, kutatok az emlékeim közt, de nem hiszem, hogy volt már ilyen, hogy valaki intellektusa ennyire magával ragadjon. Kinyitotta bennem az ajtót, hogy nem csak a szubmisszív férfit akarom megismerni, hanem az egész embert úgy, ahogy van, milliónyi aspektusában. Mindvégig emellett, ott húzódott köztünk a szexuális feszültség, amiből ki is sült néhány puncinedvesítő megjegyzés. Micsoda megrészegítő koktél kérem. 

Találkozni pedig igazi élmény volt vele. Érezni a figyelmét magamon. Szeretem picit túl feszíteni a húrt. A mély dekoltázs és a rikító színű lábkörmök nem csupán az identitásom kivetülései hanem remek eszközök. Imádom a nyilvános találkozásokat, ahol a másik félnek kontrollálnia kell magát és a viselkedését mert mégiscsak látják mások. Örömöm lelem abban, hogy meg kell küzdenie azért, hogy a talpamhoz juthasson.

De a túlfeszített húr mikor megadja magát, kendőzetlenük mocskol élvezem a lopott pillantásait, amik megpihennek a mellemen. Azt különösen mikor rá is kellett szólnom ezért. 

A leghangosabban akkor kacagtam, mikor a finom ételtől elalélva megjegyeztem:

-Oh Istenem Tomi ez mennyei.

Szégyentelenül le is csapata a magas labdát;

-Ezt még sokszor akarom hallani a szadból. 

Bódít ez a magabiztos budai báj. 

Innentől kezdve a vállamra szállt a csábítás démonja és a fülembe duruzsolta a kéjes kis vágyaimat. Fantaziáltam róla, hogy milyen lenne, ha az enyém lenne. Ha az arcát a melleim közé temetné végre. 

Kacér mosolyba burkolództam, ahogy lement a nap és megjött a sötét. Sóvárogva a folytatást, megsimítom a kezét és hagyom, hogy bőr a bőrhöz érjen. Hiszek ez érintés erejében, valami misztikus lakik benne. Azt mondják: Az érintés megelőzi a látást, megelőzi a beszédet. Ez a legelső beszéd, és ez a legutolsó, és mindig igazat mond.

Pillanatként suhannak el a percek és lesznek mellette szemhunyásnyiik az órák. Körülötte mintha gyorsabban telne az idő, de mégis tartalmasabban. Súlytalanná lett nagy szavak, nehéz gondolatok is könnyedén tovább gurulnak. Érti azt, amit másnak hiába magyarázok el újra és újra. Tényleg ennyi a közös dolog bennünk? A bűvölet körül leng minket, de vajon én bűvöltem el őt, vagy ő engem? Számít-e ez egyáltalán? Képes lennék bezárni magam vele ebbe a pár órába. Újra és újra élni azt, hogy megrészegülök és nem jön el a másnap. 

Záródott az óra, ahogy az étterem is. 

Ilyen mikor menni kell pedig nem akarok. Fantasztikus vacsora és remek társasággal gazdagabban indultunk vissza hozzám hanyatló pestre. A kocsiban már merészebben simítottam meg. A tarkóján játszottak az ujjaim. Leplezte zavarát pedig jól állt neki az izgatottság, mosolyra húzódott a szeme és lopva a szemembe nézett. 

Az a mosoly... Én abból akarok látni minél többet. 

Fel ajánlottam, hogy sétáljunk még egyet a ligetben. Tartozik hozzám egy kis fekete árnyék, a neve Lajos az én drága mentett kutyám. Szeretném, ha megismernék egymást. Az én Lajosom lelke szebb, mint a legtöbb emberé és félénk természete miatt hamar nyilvánvalóvá kit kedvel és kit nem. Az ő ítélőképességét megbízhatóbbnak tartom még a sajátomnál is. 

Felmentem érte a lakásomba míg ő szépen megvárt minket. Magassarkú szandálban tipegve tértünk vissza hozzá, most már ketten. Leguggolt Lajoshoz, aki egyből befúrta magát és arcon nyalta. Ilyet nem csinált még senkivel. Egy pillanatra még féltékeny is lettem rá.

- Nem hiszem el, hogy előbb simáról le a kutyám, mint én. 

A kutyák szeretete is markáns közös pont bennünk. Így kis meghitt én andalogtunk a ligetben. Kerestem az érintésre alkalmas pillanatokat és ki is használtam minél többet belőle. Mikor egy csendes kis eldugott részhez értünk, akkor megálltam vele szemben és a hátam mögötti falnak dőltem. Kinyújtottam a kezem és megfogtam az övét. Most először húztam magamhoz közel.

- A legjobban az tetszik benned, ami itt van. 

A halántékához érintem az újbegyem. 

- Vonz, ami ott bent van és nagyon tetszik. 

 Az ajkam végig járja az arcát, a füléhez először szelíden érintem az ajkamat majd a nyelvemmel simítom végig az érzékeny íveket. Az morajló sóhaj szalad ki belőle és a tenyerem az állára siklik. Így tartom meg, hogy ne mozduljon ki az kéjes felfedezésből. A nyelvem pajkosan táncol és ízlelgetem végig a megfeszült nyakát. Sóhajod fölém kerekedik, erős karjaid fonódnak körém és csúsznak a csípőmre. Először itt és most megcsókollak. A lelked leheled belém. Elfogynak a szavak és felhangosodik bennem az csak az ütemes lüktetés a puncimban. Érzem, ahogy nedves leszek. Odanyúlok magamba mártom az ujjam. A szaftos ujjpercem pedig a szádba adom és megkóstoltatom magam veled, majd mohón csókollak tovább, hogy az ízek kavarodjanak a csókunkban. Tetszik, hogy vissza kell fognod magad, benne van az a kis plusz izgalom. A combomnak feszül a merevedésed. Belecsaltalak a pillanatba és az izgalmad itt tart és tovább merészkedsz, mint valaha gondolnád hiába remegsz meg. Az arcodat a melleim közé temeted az illatom tölti be a tüdődet és úgy szorítasz magadhoz, hogy levegő sem férhet be közénk. 

- Vedd elő nekem kérlek. 

Bátran megteszed. 

Nem tudok uralkodni magamon, helyette inkább rajtad fogok.

Ott van előttem a csillagos éjszaka félhomály fényében a gyönyörű farkad. Fölé hajolok és ráköpők. Fel nyögők a gyönyörtől, ahogy csillogva szétfut a nyálam a makkodon. A puncim ismét örült lüktetésbe kezd a kezed után nyúlok és a szoknyám alá húzom. Látom átsuhanni a meglepetést az arcodon mikor megérzed mennyire tajtékosan kíván, szinte elcsöppen. 

A csiklóm körül körbe körbe érzem a simogatást, a csók közben a szádba nyögők és megfeszül a testem. Kapaszkodom a válladba mert a remegő lábaimban nem bízhatok. 

Rá feszülök az ujjadra és érzem ahogy szorítalak magamba. Mintha egy gát törne át bennem és átélem veled az első orgazmust, amit tőled kapok. Megtartasz és vigyázol rám közben. Egyszerre túláradó és fantasztikus. 

Így szabadultunk fel együtt. Nyilvános helyen két perverz keresi egymásban a kiutat. Összefogva menekülünk, kulcsom vagy, hogy megszökjek ebből a sivár unalmas pokol börtönéből, csókoddal szárnyakat adsz és orgazmus hullámán szabadulok ki innen és libbenek tova.