Rage blog: Most komolyan, miért?

(Reakció erre: Az internet(es párkeresés) pöcegödre)

Szóval megérintett a blog és rezonált bennem. Jelenleg pont olyan élethelyzetben vagyok, hogy széttárom a kezem és őszintén felteszem a kérdést, hogy mit rontottam el?

Az élethelyzet röviden. Költözöm budapesten belül egy nagyobb lakásba. Árvaként nőttem fel, nincs egy apukám, aki megbütykölget nekem dolgokat. Nincsenek nagy problémáim. Néhány cuccomat szeretném az új lakásba átvinni. Semmi komoly… egy ágykeret egy mosógép, tv, tv asztal. Olyan dolgok, amik halálosan általánosak. Mindehez még hozzájön hogy az új helyen pedig szeretnék felteteti egy tükröt a fürdőszobámba. Az, hogy a falak színe nem tetszik és szeretném átfestetni már már luxus problémának tűnik.

Tényleg azt kell mondjam ezek nem hiszem, hogy nagy dolgok de tény hogy nőként ehhez nem értek és zavar hogy nincs egy olyan férfi mellettem és nincs az életemben olyan férfi minőség aki azt mondja :

-Gyere babám, megcsinálom.

Csak ennyire vágyok egy férfi szájából.

Az emberek már nem kapcsolódnak, nem akarnak elköteleződni. Egyik kedves férfi barátommal aki egyedül él és szeintem minősíthetetlen körülmények közt a mocsokban. Érződik rajta hogy a női gondoskodás híján van. Tőle idézzem a szavait mikor rákérdeztem, hogy de miért nem törekszik egy párkapcsolat kialakítására:

-Nem akarok lekötve lenni.

Megdöbbenve csak annyit kérdeztem:

-Miért mi vagy Te bankbetét?

Elmagányosodunk és eltávolodunk mindenkitől majd megszokjuk hogy egyedül töltsük be a szüségleteinket. Tanuljon meg mindenki egyedül mindent megoldani?

Menjen kurvához ha ölelésre vágyik én meg béreljek költöztetőt?

Csodás szép új világ.

Mocskosul elszomorít.

“Sodró tömegben

durva közöny sérti fel

önérzetedet.”

Bocsánat a hiperventillálásért de olyan jó volt leírni és köszönöm a blogot.