Forráspontra várva

Kergetem a lázálmot, amitől átnedvesednek virrasztott éjszakák. Hazudnod sem kell átverem én saját magamat. A két szemem tágra nyitva úgy figyellek és nem vehetem le rólad a tekintetem. Bármi lehetek, ha kéred.

Leszek neked sivatagodban az azúrkék tenger. 

Leszek neked az érintés, amire vágytál és leszek neked a kés, amit megforgatnak a szívedben.

Lesznek neked levetett inged és ünneplőd a nagy napon.

Moirák fonják össze sorsunkat miközben a dalunkat éneklik, még közel sincs kész a fonat, de már rángatásának ritmusára mozdul a lábunk. Szirén hangommal szólítalak magamhoz.

Mondd még meddig bírsz ellenállni nekem? 

Mikor érsz majd úgy hozzám?

Mikor szorul ki a levegő belőlünk?

Mikor jössz, hogy túl nehéz már?

Mikor hajtod a fejed a mellemre?

Mikor bújsz már az ölembe?

Szorítsd meg és ereszd el, húzz közelebb majd veszejts el, hogy ezer közül is különleges legyél. Kapkodom a levegőt pedig körül ölel, de a mellkasom összeszorult és képtelen vagyok magamba fogadni, ami megelégítene. Fekete lelkedbe szentjánosbogárként villódzó fényed leszek. Semmik vagyunk, de mégis minden vagyunk együtt, amire vágyom. Feltekintünk és a végtelenbe révedve szemléljük a csillagok pislákolását. De csak a repülőgép tűnik tova felettünk elzúgva.

Kapcsolódj rám és lásd a szemem át az aranyló jövőt. Lásd miként látlak, tükröd leszek, aki hazudik neked. Olyan boldog és édes, ahogy délibábként lebeg a közös jövőnk a puszta felett, menetelünk keresve az oázist és fáradó léptekkel közelebb kerülünk hozzá. 

Hozd közelebb a célt, csaljunk és verjük át egymást. Úgy szeretem, ahogy nekem hazudik a szád. Csapjuk be magunk mögött a valóság ajtaját és teremtsük meg a földi menyországot. Kövess engem és lépj be velem az elvakító fénybe.

Felemellek és mélybe taszítalak,

végtelen szerelem, ami kicsavarja a kezemből az irányítás. 

Végtelen szerelem és én többet akarok belőled. 

Mutasd meg, ami soha nem volt eddig.

Megrészegültén hazudok magamnak és elhiszem, hogy a soha lehet egyszer talán.

“Szeretlek,

mert létezel,

s én létezem,

ha rád gondolok.”