Farkas a birkàk között

Mikor farkasként nősz fel a birtkák között van, hogy nem érzed a hasonlóságot a nyájhoz. Mikor kívűlről szemléled a csordát és levadászod, ami a fogadra való. Majd egy ponton unod mert túl egyszerű…. De van, hogy egy-egy birka kitűnik és közelebb merészkedik. Felkínálva magát mert vágyja, hogy a farkas legyen a végzete.

Egyszer egy ilyen birka ezt mondta:

Tudd, mocskosul RITKA vagy, mocskosul egyedülálló a nők között, és (ezzel most nem a metaforikus ánuszrózsádat nyalnom) rád várt kb mindenki is, aki szub. Ha pedig nem vagy boldog, az szerintem csak, és kizárólag azért van, mert azok nem érnek fel hozzád...vagy legalábbis én nem értem, én évtizedekig kb csak álmodoztam arról, hogy ilyen nőt megismerek-e valaha, vagy van-e nőben egyáltalán. És ha van, de én nem találtam meg, akkor én biztos vagyok abban, hogy én csináltam valamit rosszul, vagy én nem tudok felérni hozzá...persze a valóság ennél több, nem árt a szimpátia emberként is. De a lényeg kb. ez.

Még a jól lakott farkas is megnyaja a szája szélét néha.