Ánuszrózsa virágzása

Azt tapasztaltam, hogy engem a tiltott dolgok úgy húznak magunkhoz, mint a gravitáció, elkerülhetetlenül és végzetesen. A becsapódás pillanatánál semmi sem izgalmasabb.

 Így vagyok én a legtökéletesebb virággal az ánuszrózsámmal. Rejlik benne valami bűnös élvezet, már-már túlzóan kéjes öröm. Mikor nyalod meghasad a valóság és tébolyultan vonaglik a szenvedély.

Kérlek olvasó mérlegelj mit visel el a gusztusod mert ez megint olyan emlékszilánk, ami undort és megdöbbenést válthat ki még a tapasztaltabbakban is.

A combjaim közt szolgálod az úrnőd gyönyörét és iszod magadba az élvezetét, megrészegedsz és még többet akarsz adni. Az orgazmus összerántja a testem, minden porcikám beleremeg és felhúzom a lábaim. Büszke vagy magadra, hogy megint mámort fakasztottál. Az oldalamra fordulok, de a torkos szolga nem nyughat és a combjaim puszilgatod. A hasamra fekszem és széthúzod a seggem. Beleszagolsz, imádod az illatom. A talpamét a puncimét és minden testnedvem aromájáért epekedsz. A popsim kóstolása van soron, hevesen belenyalsz és felkacagok.

 -Így csiklandoz. Lassabban és óvatosabban pondrócska.

Mindig ilyen mohó telhetetlen csicska vagy, de taníthatósággal szerencsédre kompenzálod. Most finomabban csókolod meg a bejáratot és óvatosan körözni kezd a nyelved az ánuszrózsa szirmain. Úgy sóvárgom, hogy beljebb nyalj. Átadom magam az érzésnek hogy csókolózol a segglyukammal. Pikáns tiltott gyümölcsöt ízlelgetsz és csak egyre szaftosabb lesz.

Olyan mintha zuhannék és nem hallok semmi mást csak a szaporodó nyögéseim és hullámzó mellkasom ritmusára forog velem a világ. A szédület árja sodor és lassan, finoman beljebb tolod a nyelved. Minden újabb millimétert ünnepel a testem és egyre mélyebbre hatolsz.

Seggnyalásra születtél, ez nem is kétség. Ütemesen lüktet és szorul rá a nyelvedre az ánuszom. Szinte már a teljes nyelved bennem van. Feleszmélek egy józan pillanatra.

-Pondrócska nem mostam ki magam.

Mély levegőt veszel és feltüzelve még tovább nyomakodsz belém. Visszazuhanok a kábulatba. Nyelveddel pajkosan csapdosol bennem mint, ahogy a vihar balatoni hullámai a parthoz verődnek. Mennyi mindent ki tud fejezni egy szolga csókja, amit az úrnője rózsájának ad. Mély alázatos önfeláldozás, amitől a szívem is elfelejt dobogni. Kihagy egy ütemet vagy kettőt aztán hevesebben tovább ver.

Rajongsz az ízek kavalkádját és feltüzel a megaláztatást, hogy ilyen mélyre csúszol az alárendeltség spektrumán. Mozdul a csípőm és emelkedik a popsim, hogy még jobban hozzám férj és még beljebb parancsollak magamba. Gyorsul a tempó és sötétedik el a világ mígnem a gyönyör a tetőfokára hág. Elélvezek.

-Szinte belém fulladtál, de mégis én kapkodok a levegőért, hát, hogy van ez?

A nyelved egy igazi kis seggdugasz és nem torpansz meg a barlang bejáratánál.

Így maradunk mozdulatlanul, arcod a popsimnál.

Hoztál nekem tejet, ahogy kértem. Már elég rég óta érzékeny vagyok a laktózra de vannak alkalmak, amire inni kell. Mikor bejöttem a szobába meg is tettem. Türelmesen és csendesen várod, hogy kifejtse a hatását. Hetek óta erről fantáziálsz és ácsingózol megélni a megszégyenülés újabb bugyrát.

Érzem, hogy repülni vágyik valami bennem. Odahúzom a fejed és az arcodba engedem. Mély levegőt veszel és magadba fogadod.

-Mennyire szánalmas pondró vagy. Komolyan erre izgulsz fel, hogy pofán fingalak?

-Igen és köszönöm Istennő. - Hangodban hallom a hálát és a csodálatot.

Tudom, ahogy most olvasod, beleborzongsz hogy mások is megtudják mennyire undorító seggluknyaló szánalomkupac vagy. Ez vagy Te, ennek születtél és ez is maradsz. Én pedig nagy kegyesen megengedem neked, hogy szolgálhass.