Szótlan történet

Találkozott a tekintetünk és a város zaja egy pillanat alatt némult el.

Kacéran elbillentetema fejem és elmosolyodom. Pillanatnyi zavarodban lesütöd a szemed majd félszegen visszaemeled rám.

Mélyen egymás szemébe nézzünk és el tudok süllyedni ebben a szempárban, mint a sűrű sárban az erdő szívében, ami feneketlen és mozdulatlan. Könnyű beleragadni örökre, amíg éhen nem vesz az ember.

Mély lélegzetet veszek és hatra dőlők a széken. Így a dekoltázsom jobban hangsúlyt kap.

Hetykén kereszteztem a lábaim magam elött. Rövid a szoknyám, de a fekete szandálom a piros körmökkel csak úgy vibrál. Megszakítottam a szemkontaktust azzal, hogy lassan a lábfejemre pillantotok határozottan vezetve téged, hogy tudd térdelve a lábam elött képzellek el. Finoman de egyértelmű útmutatás ez annak, aki a dominanciára fogékony.

Az ajakaim résnyire nyitja a vágy és ahogy ismét összekapcsolódok a mély barna igéző szempárral.

Megadóan elmosolyodsz, és szinte biztos vagyok benne, hogy pillanatokon belül odalépsz hozzám. A tőlem vártakkal ellenbeb csak felemeled a kezed és az arany gyűrűre mutatsz az ujjadon.

A szemeim tágabbra nyitom és nemi csalódottsággal vegyített meglepetés ül ki az arcomra.

Szóval hűséget fogadtál... milyen szerencsés nő, hogy ilyen férfi mellett ébredhet. Irigylem, hogy ő ölelhet combjaival körbe és húzhat mélyen magába.

Vállamat megvonva szinte felkacagva felállok és megbocsátással teli biccentéssel búcsúzom.

Egy szótlan de kedves történettel gazdagabban tovalibbenek és folytatom a napi rutinom.