Üdv a vadásznak és tisztelet a vadnak.

Az írás nagyon fontos szerepet játszik az életemben. 

Valahogy ez által találom meg a békém és lobban bennem a láng, ami emésztő tűzviharként söpör át mindenen felkavarva a szép emlékeket, kimerevítve az orgazmus pillanatát és mély gondolatokat repít izzó pernyeként a mindennapok unalmába. Tudtam, hogy a régi fiókom elveszett... Egy kósza pillanatig bántam is, aztán rájöttem, hogy ez egy új lehetőség, egy új kezdet arra, hogy re definiáljam magam. Elmosolyodtam, ahogy jött a frissítés gondolta... Önnek egy új updateje van: Perverz Lillie 2.0. Kérem telepítse és használja kedve szerint! 

Arra is rájöttem, hogy nem elveszett a blogom csak feledésbe merült és attól még épp annyira maradt a részem, mint ahogy a múltam, formál engem, de nem meghatároz. A változás eleve el van rendelve és hiába küzdők ellene vele szembe még dominánsként is törvényszerű, hogy alulmaradjak. Inkább megadom magam neki és haladok vele, kihasználva azt, amit adhat nekem.

Sok gondolat háborgott bennem, mikor tanakodtam a visszaregisztráción épp ezért vegyes érzésekkel tértem vissza és kezdek el megint bulikba járni.

Bennem volt a sóvárgás, hogy ismét hajtsam a prédát, hogy megéljem a vágyaim. A birtoklás a kontroll mámorának ködje pedig elhomályosítja az ítélőképességem.

Próbáltam én megjavulni, átlagos lenni, de csak elvesztettem mindent, ami valaha én voltam. A vanilla világba ismerősen mozogtam, mint mikor látogatóba megy az ember a vidéki rokonokhoz. Ismeri őket és átlát rajtuk. Olyan álszentnek láttam őket és hipokritának. Sótlanok voltak nekem, hiányzott valami, valami fűszer, amitől ízlik az élet. Nem lehettem az, aki vagyok és nem önmagamért szerettek, hanem azért, ami sosem lehettem.

Így most ünnepélyesen és önszántamból visszasüppedek a kéj meleg bugyogó förtelmes, de mégis mennyei mocskába. Itt a legsötétebb helyen vagyok igazán elememben, sziporkázik az elmém és jól lakik valami folyton éhes szörny bennem. Olyan ide visszatérni, mint megtörni a néma csendet egy élvezés gyönyöréből fakadó sikolyával.

Van a franciáknál egy kifinomult kifejezés az orgazmusra, La petit mort - Kis halál. Mert minden játékkal kicsit megszűnsz az lenni, aki azelőtt voltál. S te kedves olvasó, aki ilyen hosszan a gondolataim sodrásában hánykolódsz velem; Légy üdvözölve és köszönöm, hogy megtisztelsz értő figyelmeddel.