Reggeli mese délben, folytatás

(Reakció erre: Reggeli mese)

Egy nap szomorú dolog történt. Bömbi nyuszi észrevette, hogy megrohadt a legszebb sárgarépája. Még ki se tudta fújni az orrát a pityergés után, amikor is hirtelen arra lett figyelmes, hogy a dróton felejtett szépséges szép fűzője megfakult, talán egy hete is van már, hogy kinn volt. Annyira lefoglalta az elmúlt időszakban a sok gond, hogy a saját dolgairól megfeledkezett. Bánatosan elindult a Pipaszárláb barátjához, hogy megossza vele a bánatát. Messze laktak egymástól, ritkán találkoztak, de Bömbi úgy gondolta, rászánja azt az órányi gyaloglást, hátha most ő öntheti ki a színét.

Pipaszárláb a falu határán túl lakott, egy rókalyukban, tekintve, hogy a rókák rókalyukban élnek. Bömbi ahogy odaért arra lett figyelmes, hogy a régen kitaposott ösvényt benőtte a fű, csak egy sárga papírt talált a bejárat fölött: ELKÖLTÖZTEM. De hogy hova, az nem szerepelt a cédulán.

Most jött el az, hogy Bömbiből kitörjön a bánat, és keserves sírásba kezdett. Minden elveszett talán.

A sírásból az avar zörgése zökkentette ki. Majd' lenyelte a nyelvét ijedtében, egy hatalmas óriáskígyó tekergőzött előtte. Bömbi becsukta a szemét, és várta a biztos halált. A kígyó viszont megszólította: "Még egy ilyen szuicid hajlamú nyuszikát se láttam életemben, mielőtt megkóstollak, mondd már el ugyan, mit óbégatsz itt az erdő szélén? Még a gyerekeket is felkelted!" Bömbi elmesélte neki az egész történetet töviről hegyire.

A Nap is elindult lefelé már, mire Bömbi végzett a történettel, de a kígyó csak hallgatta, majd így szólt: "Még az étvágyam is elment ettől a sok ostobaságtól, amit összehordtál nekem. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy van, amikor magadra is kell gondolnod?"... aztán szó nélkül faképnél hagyta a megdöbbent vadnyulat.

Bömbi el is indult hazafelé rögtön. Sietett, így levágott egy kanyart, és egyenesen átvágott az erdőn. Az egyik fánál egy rozsdás biciklit talált. Gondolkodás nélkül felpattant rá, és biciklin érkezett meg Borzashoz. Az oroszlán felhördült, de mielőtt megszólalhatott volna, Bömbi elmondta, amiért jött: "Sajnálom, Barátom, amit kértél, ostobaság. Mi hullajtunk könnyeket csak azért, hogy Kehelykének ne kelljen. Keress más megoldást." Borzas döbbenten nézett maga elé.

Eztán az oroszlán két napig ki sem bújt az odujából. Már épp aggódni kezdtek érte, mikor is megjelent. Kivonult a játszótérre, hogy megnézze, mi a helyzet. Telis-tele volt megint vasszeméttel. Olyan sok volt, hogy bemenni sem lehetett már. Előpattintotta hát a mobilját, és azonnal rendelt egy ponyvás kamiont. A falu lakói pár óra alatt meg is töltötték.

Este pedig a kapott pénzből hatalmas mulatságot rendeztek, folytak a nedvek, cseppfolyósodtak a barátok. A nagy hangzavarra még Pipaszárláb is előkerült.

Kehelyke pedig más szakmát választott, elment a helyi telefontársasághoz ügyintézőnek. Élvezettel hallgattatta az emberekkel a Für Elise-t órákon át, és még fizettek is azért, hogy kínozza őket. Végre megtalálta az igaz hivatását.

-VÉGE-