Egyesek és nullák, na meg a kolbászhús

Állítólag nem minden egyes vagy nulla. De az informatikusok szerint ez egy baromság, MINDEN egyes vagy nulla.

Nemrég fogalmazódott meg bennem, hogy talán kivételesen az informatikusoknak van igaza.

Csak közben eszembe jutott az is, hogy emberként a lényeg, hogy mekkora halmazt tekintünk egy egységnek, amire azt mondjuk 1 vagy 0.

Egy konkrét programra gondolok, ezúttal nem informatikai értelemben. Határozottan egyesnek értékeltem, jól éreztem magam. Viszont voltak benne olyan pontok, amikkel most volt erőm, időm, energiám foglalkozni. Felbontottam részletekre, halmazokra, és így nézegettem tovább. A vizsgálati eredmény azon is múlik, hogy mekkora részt vizsgálsz az egészből.

Okkal van szabályrendszer rá például, hogyan vizsgálódnak egy laborban. Egy mérés nem mérés, két mérés egy mérés... Áh, hagyjuk, ez másfajta logika. :)

És okkal kóstolják meg faluhelyen több helyen a kolbászhúst egyszerű, de nagyszerű ésszel és tudással, mer' az egyszerű ember se buta ám.

Nos tehát tudtam, hogy előbb-utóbb szembe kell néznem a részletekkel, és ez pont ma reggel jött el.

Aztán a nagy vizsgálódásban a kezembe akadtál, feketeség. Talán gyémánt, talán szén, fene se tudja, olyan kicsi a különbség ezek között is. Nem is tisztem megítélni, mi vagyok én, vegyész?

Én csak azt tudom, hogy hajlamos vagyok idealizálni azokat, akiket szeretek, kedvelek. Talán itt is pontosan ez történt. Talán nem.

Veled kapcsolatban zavart a 0. Az indokoltnál talán jobban.

Már nem zavar, jó volt beszélni erről veled ma reggel. Köszönöm.

Az a baj, hogy másféle halmazból valók vagyunk, más módokon kapcsolódunk. Az a sanda gyanúm, hogy nem feltétlenül van közös metszet. Ezt sajnálom, bele se gondoltam. Persze, kellett nekem azt a sorozatot megnézni, tiszta bullshit, hogy Wednesday egy nap nem hányja el magát a rózsaszín szupercuki farkaslánytól. Ilyen is csak az ámerikai sorozatokban fordulhat elő.

Szóval azt teszem, amit mostanában olyan sokszor - egy kedves levelezőtársam szerint tüskebokor lehetett a jelem az óvodában -, hogy hátrálok.

Tudjátok, mint a klasszikus (szakállas) viccben.

Közelről úgy tűnik, hogy egy várrom.

Aztán ahogy távolodik az ember

pont
lesz
a
rom.

Idáig nem akarok eljutni. De benne van a pakliban. Kiderül.

Csók,

Lilith