Anno 2002

Az "exhez" - a doktor úrhoz

Ott álltam teelőtted meztelen
Láthattad minden gondolatom.
Nagyítóval figyelted lelkemet,
Hallhattad az összes panaszom.

Tanulmányozhattad a szerelmem
Előtted volt minden óhajom.
Segítséget kért régi beteged,
Számlálgathattad gyors pulzusom.

Te a helyes választ kersted,
A páciens jajszava: unalom.
Hazatérve vár szép kedvesed,
S nem ér el a haldokló borzalom.

Nem zavarnak kórházi szellemek,
Ahol vagy: az unalmas nyugalom.
Nem ébredsz az őrjöngő lelkekkel,
Nem érted, mi az a fájdalom.

Ha a kómából felébredek,
Az üres konyhába kiosonok.
A kenyérszelő kést megszerzem,
Meglátogatom, kedves doktorom!

Őrült vagyok, ezt megtehetem,
Nem zavarnak a fölös gátlások.
Majd fejem békén letehetem,
Nem bánthatnak többé sarlatánok!

2002. december 3. napján írtam ezt.

20 éve volt. Akkor még nem volt ciki ennyire sírni egy pasin. Most már ciki lenne. :) De gondoltam, digitalizálom nektek, valakitől ihletődve :)

Csók,

Lilith