Köszönöm

Elnézést kérek, hogy nem válaszoltam a levelekre mind.
Sosem gondoltam volna, de meg kell kövesselek, Nyuszifül, valóban elég sok levelet kaptam az előző blogom miatt. És ne durcázz a Nyuszifülön, az én gyönyörű barátnőm rendszeresen Nyuszikámnak hív, és ennek semmi köze a bdsm-es nyuszisághoz, egyszerűen látja a hasonlóságot köztem és egy vadnyúl között, akinek ugyan remeg az orra, és marha gyorsan menekülőre fogja, de azért a világon mégiscsak baszni szeret a legjobban.

Nos, visszatérve. (Zenei aláfestés, ezt tőled tanultam: https://www.youtube.com/watch?v=2pPwckLQ3BU )

Először is elnézéseteket kell kérnem, amiről beszélek, az a poliamoria, és nem a poligámia. Aprócska eltérések vannak a kettő között. (Ja, az összes, ami eltérés lehet, tisztelettel javaslom a google használatát.)

S továbbra is tisztelettel maradva embertársaim felé szeretném jelezni, hogy a "szia, van kedved beszélgetni?" levélre az egyedüli válaszom továbbra is a "szia, nem" lenne, ha nem járt volna le a vipem pont ma.

Nos, summázva az eddigieket azt kell mondanom, hogy egyetlenegy ember írt, akiről azt mondom, hogy TALÁN poli, az összes többiről kijelenthető, hogy nem. De azért örültem minden egyes levélnek. Vagy azért, mert kedvelem, aki írta, vagy azért, mert vicces volt, vagy azért, mert kellemes kizökkenés volt a pénzügy modulból, amivel ma foglalatoskodtam (mer' ezért fizetnek többek között).

Volt, akit zavart, hogy süt belőlem a negativitás. Hogyne sütne, hiszen ritka állatfaj vagyok a vadnyuszikák között. A szívem túl nagy, a libidóm pedig jobban hullámzik, mint az Északi Tenger. Nem vagyok elég kinky kinkynek, és túl kinky vagyok szubnak.

Megtudtam ma azt is, hogy egy igazi szub elkötelezett az Urának, és nem lehet neki más. Egy sima szub kinkkel megáldott roleplayer viszont ahogy a nevében van: játszik, én meg nem. Újfent a két világ között akadtam, mint általában mindig, vidékinek túl városi vagyok, városinak túl vidéki, értelmiséginek túl proli, prolinak túl értelmiségi stbstbstb.

Nos, ha már roleplayer, ha megvizsgálom: nem lehetek az, mert nem játszom. Egy részem átveszi az uralmat, és teljes szívvel csúszom a földön. Olyannyira, hogy nem tetszik ha valaki élveztetni akar, nem tetszik, ha valaki service top jeleket küld, de spontán elspriccelek egy szopástól. Szóval roleplayer nem lehetek.

Szubmisszív? Nos... Ahogyan ti mondtátok, a szubmisszív nő sosem nézne más férfira, és csak az Ura szavait lesi csillogó szemmel a nap 24 órájában. Ez sem vagyok. Poliamor vagyok, képtelen lennék megígérni bárkinek, hogy soha többé másra sem nézek. Inkább "nem kell semmi"! A szubmisszív ember lelkesen mosogat, törli a port és nyalja a talpat. Nem stimmel.

Mindegy, hát...

Leszek akkor vanilla eztán.

De azért hálás vagyok az inspirációkért és minden levelet köszönök.

Ölellek titeket:)

Csók,

Lilith