Lehetőség

Egy reglapon olvastam még régebben: "érzelmekkel, vágyakkal, kémiával, lehetőségekkel"... A felsorolás arra vonatkozott, hogy hátha végre összejön.

(Közbevetés: Nem emlékeztem, hogy hol olvastam, csak belémégett. Arra emlékeztem csak, hogy 10 pontot ért akkor nekem. És íme egy elkanyarodás az " észrevételek az új oldallal" irányába: hát kérem itt meg lehet nézni, kire is szavazott egy-egy felhasználó. Megnéztem. Majd úgy gondoltam, illenék engedélyt kérni hogy idézzem, és azt mondta, ám legyen. Köszönöm ezúton is :)

Mostanában a "lehetőségekkel" van a legnagyobb bajom. Nem véletlen ez, az én életem is eléggé bonyolult, és általában a másoké is. Egy olyan kapcsolatból jövök, ahol az érzelmekkel, vágyakkal, kémiával semi baj sem volt. Csak a lehetőségekkel- sőt, azon belül is a perspektívával. Mert az is egyfajta lehetőség- a jövőé.
Próbálkozom az új keresésével. Oké, érzelmek azok alakulnak. A vágyakkal nincs sok baj, még a kémiával is sokszor rendben vagyunk. De a lehetőség... A lehetőségekkel bizony baj van. Vagy pontosabb úgy, hogy egyelőre nem találkoztam össze azzal, akivel a lehetőségeink összepasszoltak volna.
Márpedig ez igenis fontos.

Van, amikor a lehetőségek abszolút objektívek, nincs velük mit vitatkozni, tényszerűen el kell fogadni őket. Vagy nem elfogadni, mint a szükségleteinkkel- vágyainkkal nem összeegyeztethetőeket. Ám csacskaság azon ábrándozni, hogy egyszer majd biztosan megváltoznak.
Maguktól sosem. De. De bizony ha én speciel nagyon akarok valamit, akkor azt szinte minden körülmények között keresztül is viszem (mert ugye egy dologgal nem szabad törődni: az akadállyal :) Ha az a valami (valaki) tényleg annyira fontos, akkor megoldom, vagy legalábbis keresünk valami kompromisszumos megoldást.

És itt válik szét ( vagy folyik össze) az abszolút objektív akadály a bizony leküzdhetővel...