Nincsenek jó szubok

(Reakció erre: Sub vágyak)

Mivel hosszabb a mondandóm inkább reakicóblogot írok mint kommentet. Nincsenek jó és rossz szubok. A szub az nem egy általános kategória, aminek vannak kritériumai és akkor te majd annak megfelelsz vagy éppen nem. Nem létezik egy olyan oktató anyag szuboknak, mint amilyenek az ötvenes évekbeli amerikai háziasszonyoknak készültek, melyekben leírták milyen is a jó feleség. (Azt csak remélni tudom, hogy már akkor is léteztek férfiak, akik az igazi vonzalmat és kapcsolódást keresték nem egy futószalagon legyártott Stepfordi feleséget.)

Az, hogy valaki szub, az nagyon nagyon sokmindent jelenthet és a szubság mértéke is széles skálán mozog. Vannak olyan nők, akik természetüknél fogva szeretnek gondoskodni, megalázkodni és szükségük van egy erős férfire, aki az egész életüket irányítja. Az ilyen személyiség hajlamosabb lehet a teljes behódolásra és arra, hogy a szexen kívül is mindenben kiszolgálja a másik igényeit. Szerintem ez nem túl egészséges, de nem mondom, hogy megfelelő partnerek között elméletben ne működhetne, de az a meglátásom, hogy az ilyen nőket használják ki a leginkább. Nem csak a BDSM világában, hanem a vaníliák között is. Mivel a szubság és a domininancia az jelen van a BDSM világán kívül is. Hogy hol ér véget a vanília szex és hol kezdődik a BDSM az jó kérdés. De egyáltalán nem fontos kérdés. Aztán vannak olyan nők, akik amúgy abszolút nem szub típusok, de a szexben erre vágynak. 

Ami fontos az az egyének vágyai, a dolgok, amiket meg akarnak élni. Nem azt a kérdést kell feltenni, hogy hogy lehetsz jó szub. A kérdés az mire vágysz. Mik a határaid, hol vannak a tabuid. Ha ez megvan fejben, akkor ezekhez kell azt a partnert megtalálni, aki arra vágyik amire te, akinek az kell, amit te tudsz nyújtani (ez a könnyebbik rész) és akivel egy hullámhosszon vagytok és megfelelő arra, hogy rendes párkapcsolat lehessen köztetek (ez a nehezebb). Én nem hiszek a kapcsolaton kívüli BDSM-ben. Lehet játszani persze, de valódi kapcsolódás nélkül pont olyan igénytelen az egész, mint egy egyéjszakás kaland. Nem ítélem el az ilyen játszadozást, de nevetségesnek tartom azért valahol, hogy valaki megalázkodjon egy szinte vadidegen előtt úgy, hogy csak szexuális kapcsolat van köztük. De akinek ez jó lelke rajta. 

Szerintem nem kell félned semmitől, amit meg akarsz élni. Játszani felfedezni jó. A fájdalmasabb játkokhoz, ott a biztonsági szó, ha meg valaminél úgy érzed ugyan gondolatban vágytál rá, de mégsem élvezted igazán, azt nem muszáj csinálni legközelebb. Az aftercare is nagyon fontos, amikor meg tudjátok beszélni, az átélt élményeket. Felmerült a kérdésed, hogy mi van akkor, hogyha rátalálsz valakire, aki fontos, de nem mindenben egyeznek a vágyaitok. Erre azt tudom mondani, hogy ez attól függ mennyire nem. Mik a határaid, hol vannak a tabuid. Nyilván nem létezik két ember teljesen egyforma elképzelésekkel, de az nem árt, ha közelít. Az pedig, ha van olyan amiért te nem vagy oda de még nem tabu, jó érzés ha megadod a másiknak. Természetesen, ami teljesen elfogadhatatlan számodra, azt nem szabad magadra erőltetni, de egy kis nyitottság a másik vágyaira fontos és elképesztően jó érzés boldoggá tenni azt, akit szeretsz még, ha nehéz is az, amit kér. De önmagad elnyomása meghazudtolása vagy felesleges mértékű szenvedés az szerintem nem fér bele. Összefoglalva amennyire tudsz légy rugalmas (ez a másik féltől is elvárható), de soha ne add fel azt, aki vagy. Szívből átadni magad pedig csak annak szabad, aki tényleg rászolgál és nem csak elvesz, de maga is ad szeretet, törődést, gondoskodást. Én a magam részéről előbb teszek meg a szerelmemnek egy számomra kellemetlenebb dolgot, mint hogy valami lelketlen szexben egy idegennel átéljem a legizgatóbb fantáziámat. Amúgy, aki szeret annak természetesen az is fontos te mire vágysz és meg fogja adni.