A vágyak idomíthatóak

Bármilyen korszerűtlen is a gondolat, Weöres Sándor határozottan úgy vélte: a vágyak idomíthatóak. Az ember nem készen és megváltoztathatatlanul kapja természetét: késztetései és ellenszenvei, érzelmei és hajlamai formálhatóak. Szemben az állattal, nem szükséges mindent elfogadnia magában: szabadsága éppen abban áll, hogy dönthet, mivé legyen.

Persze, egyáltalán nem arról van szó, hogy ez a felvetés a világon elsőként a zseniális költő elméjében fogalmazódott volna meg. Ami azt illeti, egy majd kétezer évvel Weöres előtt élt filozófus e szavakkal kezdi nevezetes Kézikönyvecskéjét:

Bizonyos dolgok hatalmunkban vannak, más dolgok nincsenek. Tőlünk függ a véleményünk, az ösztönös vágyunk, a törekvésünk és ellenszenvünk, egyszóval mindaz, amit egyedül alkotunk meg. Nem tőlünk függ a testünk, a vagyonunk, a hírnevünk és a tisztségeink, tehát mindaz, amit nem egyedül hoztunk létre.

Igen, jól látjátok, itt pont fordítva van, mint manapság gondolnánk: "ösztönös vágyunk, törekvésünk és ellenszenvünk" nem csupán idomítható, de egyenesen bármivé alakítható, hiszen csakis tőlünk függ! Ez hát egyedül, amit valóban a hatalmunkban tartunk - sok egyéb dologgal szemben, ami felett nem rendelkezhetünk. És épp ezen a megkülönböztetésen áll vagy bukik az egész boldogságunk, hiszen:

Azok a dolgok, amelyek hatalmunkban vannak, természetüknél fogva szabadok, semmi sem akadályozza, semmi sem köti őket. Azoknak a dolgoknak azonban, amelyek nincsenek a hatalmunkban, nincs erejük önmagukban, másoktól függenek, egy kívülálló megakadályozhatja vagy elsajátíthatja őket.

Emlékezz erre: ha a természetüknél fogva függő dolgokat függetleneknek tartod és a más dolgait sajátaidnak tekinted, akkor minduntalan akadályokba ütközöl, bánkódni és háborogni fogsz, káromolod az isteneket és az embereket, de ha csak azt tartod a tiednek, ami valóban a tied, a más tulajdonát pedig a helyzetnek megfelelően a másénak tartod, akkor sohasem leszel a kényszer hatalmában, senki sem fog utadba állni, nem fogsz senkit szidalmazni és vádolni, és semmit sem kell majd akaratod ellenére végrehajtanod; senki sem árt neked, és nem lesz ellenséged sem, mert nem történik veled semmi baj.

Egész szabadságunk azon múlik, hogy felismerjük: mi az, ami valóban tőlünk függ, ami valóban idomítható bennünk - véli Epiktétosz, a felszabadított rabszolga, aki már csak életrajzi okoknál fogva is jól ismerhette a szabadság hiányának állapotát. És ha igaza van, kétszeresen is nyomorult az, aki szenvedélyei rabszolgájaként éli az életét: nem elég, hogy lemond a szabadságáról, de ráadásul egy olyan szörnyetegnek szolgáltatja ki magát, akit éppenséggel inkább neki kéne igába fognia.