A dominancia viszonyfogalom: nem egy önmagában meglévő belső tulajdonságot ír le, hanem mások viszonyulását ehhez a személyiséghez. A domináns egyéniség olyan, amelyhez gyakran behódoló attitűddel viszonyul a másik.
Ebből következik, hogy a dominancia tekintetében legalább olyan fontos ennek a másiknak (a behódolónak) a személyisége, mint a dominánsnak. És az is világos, persze, hogy más és más szubmisszív jellemek más és más uralkodói típust preferálnak. De talán egyszerűsíthetjük a dolgot azzal, ha az alárendelt oldalra a sokaságot, az „átlagos szubot” állítjuk.
Ilyen megszorítások mellett nem nagyon tudok vitatkozni az eredeti bloggal: rokonszenves áttekinthetőséggel és lényleglátással szedi össze azokat a jellemvonásokat, amiket e sokaság manapság preferál. Csupán nekem, személy szerint van hiányérzetem: látok olyasmit, ami kimaradt, pedig ennek hiánya – legalábbis számomra - tökéletesen alkalmatlanná teszi az illetőt, hogy behódoló attitűddel (vagy akár csak tisztelettel) viszonyuljak hozzá: az intelligencia. Pontosabban szólva: a racionális gondolkodásra való hajlam, vagy – ha úgy tetszik – az intellektuális tisztesség.
Mert szép dolog, ha az ember érzelmei rendben vannak: ha szívében jóindulat fészkel, és nem akar ártani másoknak. Szép dolog, de önmagában még semmire sem garancia. Hogy valóban jót teszünk-e a másikkal, az csak akkor derülhet ki, amikor türelmesen, minden körülményt számba véve gondoljuk végig tetteink következményeit.
És bár biztosan fontos dolog az önbizalom, valamint előnyösek a jó kommunikációs képességek, de ebben a folyamatban, mindenesetre, ezeknek hasznát venni nem lehet. Itt türelemre és önfegyelemre van szükség, nyitottságra; arra, hogy képes legyek elviselni azt a feszültséget, amit akkor élek át, amikor legerősebb intuícióimat is mérlegre teszem. És kikezdhetetlen lelkierőre, hogy – amennyiben az értelmem ellentmondásba kerül a szenvedélyeimmel – képes legyek teljes szívemmel az előbbi mellett dönteni.
Hozzászólások (4)
Tehát ha annak a feltétele, hogy dominánsnak mondhassam magam az, hogy abban kéne kiélnem magam, hogy mindig, mindenkit elnyomok magam körül, mint a csikket, akkor inkább átállítom a profilomat fetisisztára.