Egy kiállítás képei IV.
BDSM Blogok »
Blog - Lheureux »
Egy kiállítás képei IV.
Közöny: https://3.bp.blogspot.com/-zsUISp0tx6k/VRMNggqlHgI/AAAAAAAAD2E/TihC3AUrvb0/s1600/486650239.jpg
Fából vaskarikát csinálni nem egyszerű feladat. De legalább ennyire nehéznek látszik azt is megvalósítani, hogy valaki úgy törődjön egy másik emberrel, hogy eközben tüntetően megvonja tőle a figyelmét. Márpedig, bizonyos fantáziáimban, amelyeket üres óráimban szenvedélyesen színezgetek magamban, éppen ezt szeretném: arra vágyom, hogy pontosan azon a módon foglalkozzanak velem, hogy látványosan nem foglalkoznak velem.
Be kell látnom: sajátos, és nem túlságosan szerencsés lelki alkatra vall, ha valaki egy ilyen képtelen élmény megszállott kutatásával tölt el évtizedeket, mint ahogyan azt én tettem. Ez a gyerekes makacsság igen hasonlatos annak a királynak az attitűdjéhez, aki így beszéli el történetét a Gyalog galopp egyik különösen szellemes jelenetében:
„Az egész királyság az én művem. Amikor nekikezdtem, mindenütt csak mocsár volt. Mondta is a többi király: ’’A bolond épít ide várat!’’. Én mégis felépítettem, hogy megmutassam nekik! De elnyelte a mocsár. Tehát építettem egy újat. Az is elsüllyedt. Építettem egy harmadikat. Az leégett, összedűlt, aztán süllyedt el.
De a negyedik, az megmaradt.”
( https://www.youtube.com/watch?v=m9ia1xMhqQ4&ab_channel=c5upe )
Bár e király és énközöttem, persze, az a nem teljesen elhanyagolható különbség mindenképpen fennáll, hogy nekem még eddig sohasem sikerült vállalkozásommal valami kézzelfogható eredményt elérnem.
Mindenesetre, ha ez a fából való vaskarika valaha is elkészülne, akkor az minden bizonnyal hasonlóan nézne ki, mint a jelenet, amit Sardax rajza ábrázol. A nő itt nem csupán megvonja a figyelmét a háttérben feltűnő, szánalmas figurától, de ezt a figyelmet egyúttal egy másik férfinak adományozza: méghozzá szemlátomást szenvedélyesen. És maradéktalanul – úgy képzelem – csak amiatt nem teljesen közömbös számára a béta-hím, mivel a tudat, hogy ezt az alávaló lényt tökéletesen a hatalmában tartja a fehérizzásig hevíti szenvedélye tűzét.
Hiszen létezik-e ennél teljesebb, részegítőbb hatalom? Ehhez képest mit ér az antik császárnőé, akit csupán szerencsés helyzete – magas származása - emel a trónra: egy esetlegesség, amihez tulajdonképpen neki magának vajmi kevés köze van? És ahogyan a szerencse magasba emelte, bármikor, éppen ilyen hirtelen, a mélybe is vetheti őt.
De a képen szereplő nő lebírhatatlan magnetizmusa saját lényegéből fakad: szépsége és vonzereje az eszköz, amely által bármit elérhet, amit csak megkíván. És mert önmagában található hatalma fundamentuma, így attól őt soha, semmilyen külső erő nem is foszthatja meg.
Ez az egyetlen dolog, ami miatt néha eszébe jut szánalmas hódolója: hiszen végső soron az ő mindenre képes odaadása jelzi számára szüntelenül hatalma erejét. Odüsszeusz tudta, hogy emberi akarat ilyen vonzerőnek ellenállni nem képes: ezért kötöztette magát az árbócrúdhoz, és tömte be viasszal a fülét a szirének közelébe érve. De hát Odüsszeusz nyilvánvalóan alfa-hím volt: ilyesmi, ennek a háttérben vigyorgó mitugrásznak sohasem jutna eszébe. Talán még élvezetet is talál saját szánalmasságában.
Fából vaskarikát csinálni nem egyszerű feladat. De legalább ennyire nehéznek látszik azt is megvalósítani, hogy valaki úgy törődjön egy másik emberrel, hogy eközben tüntetően megvonja tőle a figyelmét. Márpedig, bizonyos fantáziáimban, amelyeket üres óráimban szenvedélyesen színezgetek magamban, éppen ezt szeretném: arra vágyom, hogy pontosan azon a módon foglalkozzanak velem, hogy látványosan nem foglalkoznak velem.
Be kell látnom: sajátos, és nem túlságosan szerencsés lelki alkatra vall, ha valaki egy ilyen képtelen élmény megszállott kutatásával tölt el évtizedeket, mint ahogyan azt én tettem. Ez a gyerekes makacsság igen hasonlatos annak a királynak az attitűdjéhez, aki így beszéli el történetét a Gyalog galopp egyik különösen szellemes jelenetében:
„Az egész királyság az én művem. Amikor nekikezdtem, mindenütt csak mocsár volt. Mondta is a többi király: ’’A bolond épít ide várat!’’. Én mégis felépítettem, hogy megmutassam nekik! De elnyelte a mocsár. Tehát építettem egy újat. Az is elsüllyedt. Építettem egy harmadikat. Az leégett, összedűlt, aztán süllyedt el.
De a negyedik, az megmaradt.”
( https://www.youtube.com/watch?v=m9ia1xMhqQ4&ab_channel=c5upe )
Bár e király és énközöttem, persze, az a nem teljesen elhanyagolható különbség mindenképpen fennáll, hogy nekem még eddig sohasem sikerült vállalkozásommal valami kézzelfogható eredményt elérnem.
Mindenesetre, ha ez a fából való vaskarika valaha is elkészülne, akkor az minden bizonnyal hasonlóan nézne ki, mint a jelenet, amit Sardax rajza ábrázol. A nő itt nem csupán megvonja a figyelmét a háttérben feltűnő, szánalmas figurától, de ezt a figyelmet egyúttal egy másik férfinak adományozza: méghozzá szemlátomást szenvedélyesen. És maradéktalanul – úgy képzelem – csak amiatt nem teljesen közömbös számára a béta-hím, mivel a tudat, hogy ezt az alávaló lényt tökéletesen a hatalmában tartja a fehérizzásig hevíti szenvedélye tűzét.
Hiszen létezik-e ennél teljesebb, részegítőbb hatalom? Ehhez képest mit ér az antik császárnőé, akit csupán szerencsés helyzete – magas származása - emel a trónra: egy esetlegesség, amihez tulajdonképpen neki magának vajmi kevés köze van? És ahogyan a szerencse magasba emelte, bármikor, éppen ilyen hirtelen, a mélybe is vetheti őt.
De a képen szereplő nő lebírhatatlan magnetizmusa saját lényegéből fakad: szépsége és vonzereje az eszköz, amely által bármit elérhet, amit csak megkíván. És mert önmagában található hatalma fundamentuma, így attól őt soha, semmilyen külső erő nem is foszthatja meg.
Ez az egyetlen dolog, ami miatt néha eszébe jut szánalmas hódolója: hiszen végső soron az ő mindenre képes odaadása jelzi számára szüntelenül hatalma erejét. Odüsszeusz tudta, hogy emberi akarat ilyen vonzerőnek ellenállni nem képes: ezért kötöztette magát az árbócrúdhoz, és tömte be viasszal a fülét a szirének közelébe érve. De hát Odüsszeusz nyilvánvalóan alfa-hím volt: ilyesmi, ennek a háttérben vigyorgó mitugrásznak sohasem jutna eszébe. Talán még élvezetet is talál saját szánalmasságában.
Hozzászólások (0)