2023. 07. 18. 09:16 | Megjelent: 379x
"Más alkalommal vacsora közben a felhőtlen égben lenyugodó nap sugarai a jó orosz asztalra hullanak. A verandaajtók és ablakok előtt összehúzták a függönyt, de valahol rés tátong, s a hűvös, de vakító vörös fény azon át hatol be, egyenesen Madame Chauchat fejét találta el, s ő a jobbján ülő, horpadt mellű honfitársával beszélgetve, kezével ernyőzi ellene szemét. Alkalmatlanság, de nem éppen súlyos, senki sem törődik vele; akit érint, talán maga sincsen tudatában a kényelmetlenségnek. De Hans Castorp a terem másik végéből észreveszi; egy ideig ő is tétlenül szemléli a bajt. Megvizsgálja a helyzetet, követi a sugár útját, megállapítja beesésének pontos helyét. Az az íves ablak ott hátul jobbra, az egyik verandaajtó meg a rossz orosz asztal között a sarokban, távol Madame Chauchat helyétől és csaknem ugyanolyan távol Hans Castorpétól. Hans Castorp gyorsan határoz. Egy szót sem szól, feláll, asztalkendőjét kezében tartva az asztalok közt rézsút végigmegy a termen, odaát a háttérben jól egymásra hajtja a vajszínű függönyszárnyakat, vállán át gyors pillantást vet hátrafelé, és meggyőződik róla, hogy az esti fényt kizárta, Madame Chauchat-t megszabadította a kellemetlenségtől, és azzal nagy nyugalmat tanúsítva megindul visszafelé. Figyelmes fiatalember, aki megteszi, amit kell, ha másnak nem jut eszébe. Kevesen figyeltek föl akciójára, de Madame Chauchat nyomban megérezte a megkönnyebbülést, és hátranézett; úgyis maradt, megfordulva, míg Hans Castorp vissza nem ért a helyére, és leültében át nem nézett hozzá, és Madame Chauchat ekkor csodálkozó, barátságos mosollyal köszönetet intett, azaz fejét inkább előretolta, semmint megbiccentette. Hans Castorp meghajlással viszonozta."
https://moly.hu/konyvek/thomas-mann-a-varazshegy
Hozzászólások (0)