A BDSM lényege II.

- Mindjárt indulnom kell. Tetszem neked?
- Igen, nagyon csinos vagy ma. Jól áll neked ez a zöld ruha.
- Igen, én is azt hiszem. De nem miattad vettem fel.
- Nem?
- Megismertem a napokban valakit, aki nagyon megfogott.
- Valóban?
- Igen. Te nem ismered őt. Igazából én is alig. De remélem, hogy ez hamarosan megváltozik.
- Értem.
- Ha minden jól megy, ma is találkozni fogunk.
- De hát én azt hittem…
- Mit hittél?
- Hát, arról beszéltünk, hogy két hónapig, ha..
- Nem mondtam biztosra…
- De én mindent megtettem, amit…
- Ne szakíts félbe!
- De megbeszéltünk valamit!
- Megint követelőzöl. És türelmetlenkedsz. Ezt nem szeretem.
- Csak csalódott vagyok.
- Ez a te bajod. Különben sem lelkizni akartam, arra időm sincs már amúgy. Csak néhány dolgot közölni veled.
- Éspedig?
- Azt, hogy ez a változás az életemben nyilván hatással lesz a mi kapcsolatunkra is.
- Gondolom.
- Ne duzzogj! Szeretném, ha tiszteletben tartanád az érzéseimet. Most nem veled szeretnék foglalkozni.
- Értem.
- Ez ővele szemben sem lenne fair. Tarts egy kis távolságot tőlem, amíg másképp nem rendelkezem.
- Mire gondolsz?
- Például nem lenne helyes, ha puszival üdvözölnénk egymást, vagy azzal búcsúzkodnánk. Milyen lenne már, hogy azután, hogy ővele csókolóztam, veled is megteszem? És, ami fontosabb: vidd át az ágyneműdet a kanapéra. Nem hinném, hogy együtt kéne aludnunk.
- Hm.
- Mondtál valamit? Ha mondasz valamit, akkor mondd érthetően!
- Nem mondtam semmit. Csak egy kicsit váratlanul ért az az egész.
- Senki nem mondta, hogy könnyű lesz. De megbeszéltük, hogy mik a szerepeink. Én is vállaltam, hogy betartom a magamét, és te is, hogy hű leszel a magadéhoz.
- Igen, és türelmesen várakoztam is majdnem kélt hónapig!
- Azért a türelmességedről lehetne vitatkozni…
- Mindig megtettem, amit kértél, pontosan elvégeztem a házimunkákat!
- Tényleg, jó hogy mondod! Meg akarom hívni őt valamelyik este vacsorára. Úgyhogy alaposan ki kéne takarítanod, és valamit főznöd is nekünk.
- Hogy gondoltad? Itt legyek veletek, amíg…?
- Nem, dehogy, hova is gondolsz! Majd ha végeztél, elmész valahova. Különben, nem menj túl messzire! Inkább azt szeretném, hogy a környéken maradj, mondjuk várakozz a ház előtt. Hogy lássalak, amikor kinézek az ablakon.
- Hát jó, de legalább hadd reménykedjek már valamiben! Arról lehetne szó, hogy egyszerűen csak meghosszabbítjuk a határidőt? Rendben, hosszabbra nyúlik ez az időszak, mint ez eredetileg tervezett két hónap, de ha továbbra is megteszem amit kérsz, akkor végül…
- Jaj, hagyd már abba ezt a nyafogást! Inkább öntözd meg a virágokat, nézd, milyen szomjasak már! Ki tudja mi lesz két hónap múlva, azt sem tudom még, ma délután mi lesz velem! És indulnom is kell, mindjárt elkések! És ezt az ablakot is le kéne mosni, elég piszkos. Szedd össze magad! Én bízom benned. Tényleg jól nézek ki, ugye?