Hipnózis és engedelmesség

A hipnotizált tudatállapotnak van egy sajátos, sokszor megfigyelt tulajdonsága: a hipnotizált személy csak addig a pontig követi engedelmesen a hipnotikus sugalmazásokat, ameddig azok nincsenek ellentétben alapvető meggyőződéseivel. Amikor viszont ilyen utasítást kap, azonnal felébred a hipnózisból.

Természetesen, az már az adott embertől függ, hogy pontosan hol húzódik ez a határ. Például, legtöbbünknek valószínűleg semmilyen problémát nem okozna végrehajtani – mondjuk – azt az utasítást, hogy harapjon bele egy sonkás szendvicsbe. Ám, ha a hipnotizált személy történetesen egy olyan muszlim, aki híven tartja vallása előírásait, és nem fogyaszt disznóhúst – már egészen más a helyzet. Vagy: legtöbbünk valószínűleg rögtön felébredne, ha azt parancsolná neki a hipnotizőr: öljön meg valakit; ugyanakkor – teszem azt – egy sorozatgyilkos minden további nélkül végrehajtaná.

Sokszor hasonlítják a BDSM-játék alatt megélt tudatállapotot a hipnózishoz: valószínűleg nem is minden alap nélkül. (https://i0.wp.com/www.omisspearl.com/wp-content/uploads/Omisspearl-Final.png ) Mindenesetre az analógia e tekintetben is megállja a helyét: az engedelmeskedés itt sem határok nélkül való. Bármit biztosan nem fog megtenni parancsra a sub. Ez a tény, persze, egyfelől megnehezíti az irányító fél dolgát: legalábbis, tisztában kell lennie azzal, mi az, amire nem adhat utasítást, mert azzal kizökkentené partnerét a szerepéből. Másfelől viszont van ebben valami egészen rokonszenves. Azt hiszem, nagyon is helyénvaló, hogy még ilyen körülmények között sem kaphat senki soha korlátlan hatalmat egy másik emberi lény felett.