Blog - Lheureux (2/3)

A szub
A bolygó, ahova a kis herceg megérkezett, alig volt nagyobb, mint az előzőek, és látnivalóból sem akadt több rajta, mint ezeken. Tulajdonképpen csak egyetlen dolog ragadta meg a jövevény figyelmét: egy nagyobbacska ketrec. Mikor a kis herceg közelebb lépett, és benézett a rácsok közé, egy furcsa teremtményt vett észre belül. Akkora lehetett, mint ő maga, de meglehetősen besorolhatatlannak látszott: volt benne valami kutyaszerű, ugyanakkor határozottan emlékeztetett egy nyúlra is. Félénken...

A szadista
A következő bolygó valamivel nagyobb volt az előzőnél. Egyetlen lakója rendkívül elfoglaltnak látszott: egy hatalmas polc előtt állt, és a rajta lévő eszközöket tisztogatta. Annyira elmerült a munkájában, hogy észre sem vette a jövevényt. „Ez is olyasforma lehet, mint az üzletember” – gondolta a kis herceg, és közelebb lépett, hogy szemügyre vehesse, voltaképpen miféle dolgok is vannak azon a polcon. De mikor felismerte ezeket, visszahőkölt. Csupa baljóslatú tárgy hevert ott: láncok,...

Sade márki dilemmája
Mindent, amit érdemes elmondani, azt el lehet mondani világosan. Egy író esetében a legfigyelmeztetőbb red flag, ha dagályosan fogalmaz: hímez-hámoz, tudálékoskodik, maszatol, csapong és ködösít. Az ilyentől a legjobb távol tartani magunkat: a tartalom bizonyára épp olyan silány lesz, akárcsak a forma. Persze, itt is kettőn áll a vásár: a jó írónál talán csak a jó olvasó a ritkább tünemény. Habár ennek a feladata, ti., hogy azt olvassa ki a szövegből, ami le van írva, ugyan egyszerűbbnek...

A konszenzualitásról
Sade nem volt híve a konszenzuális szadizmusnak. A márki műveiben szó sincs arról, hogy a hatalmasok és az alávetettek közös megegyezése lenne az alapja az előbbiek kegyetlenkedésének. Éppen ellenkezőleg: mintha ezeknek a szadistáknak kifejezetten fokozná a kéjét az a körülmény, hogy áldozataik akaratát semmibe véve cselekedhetnek. Persze, erősen kétséges, hogy a márki ezeket a fantáziákat meg is valósította volna; viszont bizonyosan rengeteget foglalkozott a kérdés erkölcsi vetületével....

Tangó
"A baj az, hogy ha te elhatározod, hogy te senkit nem fogsz dominálni és nem engeded meg, hogy bárki is domináljon téged, akkor bajba kerülsz, mert azok nem fognak megérteni téged, akik nem tudnak mást elképzelni, akik ebben élnek. Amikor te azt mondod a másiknak, hogy légy szíves ne beszélj lefelé hozzám, hanem beszéljünk horizontálisan, akkor a másik nem hiszi el, hogy te horizontálisan akarsz beszélni, mert ha csak domináns-szubmisszív kapcsolat létezik, és te azt mondod a másiknak, hogy...

Játszmák és intimitás
A pszichológiai bestsellerek listáján a mai napig előkelő helyet foglal Eric Berne több mint fél évszázaddal ezelőtt publikált könyve, az Emberi játszmák . Ahogyan az már a címből is sejthető, a szerző ebben az írásában azokat a fajunkra olyannyira jellemző időtöltéseket rendszerezi és elemzi aprólékos alapossággal, amelyek – mint a legtöbb játék – egyfelől segítenek elűzni az időt, másfelől valamiféle jól meghatározható előnnyel járnak a résztvevők számára. Ezek a játszmák persze némiképp...

Egy kiállítás képei XII
A másik emberhez való kapcsolódás elemi feltétele a kíváncsiság. Mármint az illető lényege, személyisége iránt érzett kíváncsiság. Akiből ez hiányzik, az a másikat csupán vetítővászonként használja: és saját elképzeléseit, vágyait, előítéleteit projektálja erre. Ez az az embertípus, akit manapság – a silány korra olyannyira jellemző ügyetlenséggel – „nárcisztikusnak” szokás nevezni. Vagy, aki, ahogyan a költő mondja, hiábavalóan füröszti minduntalan önmagában, mert csak másban moshatná meg...

Incelek régen és ma
Egy újszülöttnek az élete nagyon vidám, hiszen minden vicc új neki. Hasonlóképpen teszi izgalmassá a gyerekkort, ahogyan az ember egy csomó mindennel életében először szembesül: rengeteg dolgot tapasztalhat meg első alkalommal. És éppen így vagyunk ezzel a mostani korszakkal is, amelyik nem sokat törődik saját előtörténetével: könnyedén túllép azon, ami elmúlt már. Ebből a perspektívából aztán minden egészen izgalmasnak és különlegesnek látszik. Pedig valójában semmi újszerű nincsen...

Egy kiállítas képei XI.
A tökéletes domina Csodálatos lény az ember: olykor egészen hosszú ideig képes őrült szenvedéllyel kutakodni valami után, ami eközben végig ott van az orra előtt. Aki tette már tűvé a lakást a szemüvegért, amit éppen önmagán viselt, az pontosan tudja, miről beszélek. És bár egy ilyen eset is mosolyogtatóan meghökkentő, mégis, hol van ez attól, mintha valaki évtizedekig kergetné álmai vágyott tárgyát; hogy aztán egy szép napon hirtelen arra ébredjen rá: az, tulajdonképpen, mindvégig...

Egy kiállítás képei X.
Csúnyaság Mindig tiszteletet ébreszt bennem, amikor valaki olyan készségekről tesz tanúbizonyságot, amelyek egészen távol állnak a szakmája által megköveteltektől. Példának okáért, egy fizetős szexuális szolgáltató akár egészen magas színvonalon, és ügyfelei teljes megelégedésére végezheti ősi mesterségét még akkor is, ha – történetesen - különösebb humorérzékkel vagy fantáziával nem áldotta meg a sorsa. Ám annál üdítőbb élmény, amikor mégis ezen erények félreismerhetetlen...

Egy kiállítás képei IX.
Eladhatjuk-e magunkat rabszolgának: https://cdn.sex.com/images/pinporn/2020/01/12/22480847.jpg?width=620&site=sex&user=pulse69 Rossz hír ez nekünk, de ahogyan nem lehet gyorsan sokat aludni, éppúgy nem lehet hamarjában alaposan megfontolni egy kérdést. A gondolkodás elkerülhetetlenül türelmet és időt igényel: márpedig pont ezen erőforrásoknak vagyunk különösen szűkében manapság. Így aztán szorult helyzetünkben inkább megbékélünk a sorsunkkal: vezessenek csak vágyaink és szenvedélyeink....

Egy kiállítás képei VIII.
Frusztráció: https://www.femdom-resource.com/wp-content/uploads/2017/08/Bondlicitous.jpg Furcsa módja lenne az engedelmeskedésnek, ha megkérnek valakit arra, hogy ezt vagy azt a dolgot parancsoljon meg nekem. Ha mégoly szerencsés is volnék, és találnék megértő partnert ehhez, a helyzet mégis nyilvánvaló értelmetlenségével egészen zavarba ejtőnek látszana. Hiszen miféle engedelmeskedés az, ahol az alárendelt fél szabhatja meg, hogy miben engedelmeskedjen? Alaposabban belegondolva, egy ilyen...

Egy kiállítás képei VII
Imádat - https://xxgasm.com/wp-content/upload/2019/05/foot_slave_fem-2566.jpg Ady Endre gyönyörűszép karácsonyi versének zárógondolata szerint egy boldog világban egyetlen törvény volna: "Imádni az Istent És egymást szeretni." Könnyen lehetséges, hogy a vágyak és késztetések ama költői megzavarodottságának hátterében, amit manapság, e silány korra olyannyira jellemző ügyetlenséggel, BDSM-nek szokás nevezni, egyszerű félreértések, türelmetlen meggondolatlanságok sorozata áll. Hiszen...

Egy kiállítás képei VI.
Művészet: https://sardaxart.files.wordpress.com/2022/09/sardax_garret1.jpg Karinthy Frigyes komor hangulatú novellájában ( https://mek.oszk.hu/06900/06980/06980.pdf , 101. o.) a főhős még kisgyerekként kerül egy cirkuszhoz, ahova azért megy, hogy megvalósíthassa álmát: előadhassa hegedűjén a dalt, amit ő maga komponált. Ráncos lesz már az arca, mire az álma teljesül: előtte ki kell tanulnia az akrobaták nehéz mesterségét, hogy végül aztán, - négy emelet magasságban, egy létrákra állított...

Egy kiállítás képei V.
Tekintet: https://i.imgur.com/8rdn26G.png A világban lévő dolgok közül az arc az egyetlen, amely nem pusztán dolog. Legalábbis abban az értelemben nem az, hogy nem része maradéktalanul ennek a világnak, hogy van benne valami, amit nem lehetséges tárgyiasítani. Mikor egy arcra nézek, ez az arc is lát engem: az arcbőr mögött már egy másik világ, a másik ember belső világa kezdődik, ahova be nem leshetek. Egy arcot meg tudok érinteni, de egy tekintetet soha. Ezért van, hogy az arc mindig...

Egy kiállítás képei IV.
Közöny: https://3.bp.blogspot.com/-zsUISp0tx6k/VRMNggqlHgI/AAAAAAAAD2E/TihC3AUrvb0/s1600/486650239.jpg Fából vaskarikát csinálni nem egyszerű feladat. De legalább ennyire nehéznek látszik azt is megvalósítani, hogy valaki úgy törődjön egy másik emberrel, hogy eközben tüntetően megvonja tőle a figyelmét. Márpedig, bizonyos fantáziáimban, amelyeket üres óráimban szenvedélyesen színezgetek magamban, éppen ezt szeretném: arra vágyom, hogy pontosan azon a módon foglalkozzanak velem, hogy...

Egy kiállítás képei II.
Komolyság: https://x3vid.com/images/57/614/Cartoons_Femdom_art_4_4502109-16.jpg Van valami nyilvánvaló gyerekesség a kor hangulatában. Trendi nagyon fiatalosnak látszani, semmit sem venni túlságosan komolyan, csak játszani és élvezni az életet. Mintha lenne valami közmegegyezés, amely szerint az emberi élet legboldogabb része a gyerekkor, és így érdemes azt a lehető legtovább prolongálni. Ízlés kérdése, hogy kinek mennyire tetszik mindez. Az viszont biztos, hogy a komolytalanság is...

Egy kiállítás képei - I.
Szenvedély: https://sardaxart.files.wordpress.com/2022/09/sardax_garret1.jpg Rajztudásom, sajnálatos módon, még gyermekkoromban megrekedt valahol a mosolygó napocskák és a pálcikaemberkék szintjén. Így aztán őszinte csodálattal tekintek mindazokra, akik birtokában vannak e kreatív képességnek: akiknek – úgy képzelem – a szavaknál sokkal pontosabb, kifejezőbb eszköz áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy gondolataikat papírra vessék. Mert, egyfelől a rajz pontosabb mása a dolgoknak, mint ezeknek...

Phoenix története
Phoenix – mesébe illő átváltozása előtt – rendkívül agresszív kutya volt. Egész életében láncon tartották, és verték: ezek az élmények formálták személyiségét. Ennek megfelelően reagál az állatmentők közeledési kísérleteire is: dühödten vicsorog, és próbálja megharapni a felé nyújtott kezet, miközben páni rettegés és szikrázó gyűlölet vibrál a tekintetében. Szemlátomást meg van győződve arról, hogy a dolgok természetes rendje ez: az emberi kéz mindig verést és fájdalmat jelent. Ebből az...

A szubmisszívitás mint az értő olvasás feltétele
Kalandos vállalkozás befogadni egy szöveget. A valóban értő, beleérző olvasás ugyanis szükségszerűen átformálja az olvasót: rákényszerít arra, hogy az író perspektívájából lássuk és értelmezzük a világot, így új kérdések felvetésére sarkall, vagy új válaszokat ad olyanokra, amelyekről azt hittük, régen lezártuk már azokat. Sokszor megriaszt, lehangol, vagy éppen elbizonytalanít alapvető meggyőződéseinkben. Ráadásul van valami végleges és visszavonhatatlan abban a döntésben, hogy átadjuk...