bdsm könyv nélkül...

Hétvége. A hétköznapi pörgés kipihenése. Nyugalom.

Odasomfordálok Uramhoz, lábai elé pihenek, nem zavarom meg, hagyom, hogy akkor vegyen észre, amikor ő akar. Buksisimivel tudom hogy ez megtörtént. Várom bármeddig az utasítását, mit szeretne velem. Akar-e éppen akkor valamit. Én a legjobb helyen pihenek. Amikor hozzábújhatok a legnagyobb szeretettel teszem, és egy csomó más érzéssel, ami csak ránk érvényes, miránk vonatkozik, belőlem és belőle fakad. Ráver a fenekemre, bármennyit, bármilyen erősen. Hogy miért kapom? Teljesen mindegy. És hogy mit csinálunk utána? Az is mindegy. Kettőnk kapcsolata, kettőnkből fakad. Az ő vágya, az én vágyam. Az én lelki nyugalmam az ő lelki nyugalma. Ez a mi bdsm-ünk. De leginkább ez a mi életünk. Senki és semmi nem mondhatja meg vagy alktohat véleményt anélkül, hogy ne ismerne minket.

Ui. az eredeti posztokat el se olvastam, elég volt az eleje is. Ami hosszabb, mint 3 bekezdés, és mindentudó megmondó, egyetemi igazságot tárogató, azt végig se :)

bocs Azur, szeretlek :)