Az éjszakai erdő hangjai

Nem igazán szoktam írogatni, de most úgy éreztem ezt van kedvem kiadni magamból. Valószínű van aki élt már át hasonlót és nem is olyan nagy szám, mégis kellemes élmény volt számomra. Az egyik rokonom erdészként dolgozok és időnként ki szoktam velem menni, felülni egy magaslesre és figyelni, hátha elő bújik egy erdei élőlény vagy hallgatni a hangokat. Ilyenkor van a nagyvadak, szarvasbikák párzási időszaka, ilyenkor mindig ki szoktunk menni, nagyon érdekes és izgalmas ahogy a bikák bőgő hangon hívják párzásra az őzeket. Nem lakom messze a város határától, ahol már az erdő kezdődik, de amúgy sem nagy távolság, szerdán este este hívott a rokon, hogy menjünk ki. Kikocsikáztunk a város szélére, az erdészeti úton elmentünk egy olyan helyre ahol a fát szokták kocsira rakodni. Egy támfal van végig kb 25 méteren, előtte munkaterület van, itt negáltunk. Kiszálltunk a kocsiból és füleltünk, merről hallunk bőgést. Több irányból is lehetett hallani, de elég távolról. Elindultunk az egyik irányban gyalog, még az erdészeti úton, aztán letértünk egy föld útra, nagyjából száz méterre van egy patakmeder, a szélén fákkal, utána viszont van egy nagy irtás, körülötte sűrűn fákkal. Ez egy elég alkalmas hely, hogy jó eséllyel halljunk vagy akár lássunk is valamit. Szürkület volt, még elég világos ahhoz, hogy látni lehessen, csöndes volt az erdő, csak távolról hallottunk egy bikát, meg is állapítottam magamban, hogy milyen békés az erdő és már ezért megérte kijönni. Nem telt el sok idő, kicsit sötétebb lett, de az ég tiszta volt és habár nem volt telihold, ahhoz elég volt a fénye, hogy megvilágítsa az irtást. A bika amit korábban távolról hallottunk kissé közelebb jött, de még messze volt ahhoz, hogy esély legyen megpillantani. Viszont egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy az irtás túl oldalán a fák kötött mozgást hallunk. Próbáltuk mereszteni a szemünket, hátha megpillantunk valamit, de bent voltak a fák között, így nem láthattuk milyen állatok lehetnek, több volt egynél, a rokon azt mondta, valószínűleg vaddisznók, egy koca a kicsinyeivel. Elindultak az irtás egyik végén a fák között, a másik vége felé, hol megálltak, aztán tovább haladtak. Ahogy ott álltunk az irtás szélén, a túl oldalán a fák közül sivító hangot lehetett hallani, mintha sírna valaki, a rokon mondta, hogy egy róka lesz arra. Oldalt irányból ismét hallottuk motoszkálni a disznókat, de megpillantani nem sikerült őket. Álldogáltunk még ott egy darabig, hallottunk innen-onnan bőgést, de csak a távolból. Elindultunk vissza az erdei úton a kocsihoz, oldalt irányban az út mellett húzódott a patak meder, motoszkálás hangja hallatszott, a rokon azt mondta talán egy nyúl. Visszaérve a kocsihoz, álldogáltunk még ott egy darabig, a rakodó szélén van egy almafa és a vaddisznók előszeretettel járnak oda csemegézni, de most nem jöttek. Viszont az egyik fa tetején egy madár visított, hol erősebben, hol halkabban, de úgy tűnt harcban lehet egy másik állattal. Mögöttem a bokorból szintén neszezést hallottam, kisvártatva kirepült onnan egy madár, a hold fényénél úgy láttam talán egy bagoly volt, kissé meg is ijesztett. Vártunk még egy darabig, hallottunk innen-onnan mozgást, a távolból szarvast is, aztán elindultunk haza. Kellemes kis erdei séta volt ez számomra, mert habár látni nem láttunk állatot, ennyi neszt, hangok még sosem hallottam.