Újdonsült, friss házaspár Nóri és Robi újfent a pénzen veszekedett. Na hát igen...Itt kezdődik minden probléma. Kötény, friss croissant illat, levendulás öblítő illata keringett a házban, és a ruhaszárítón érdekes módon szinte csak a férfi holmijai, alsógatyái száradtak. (Merthogy neki volt elég bőven belőle) Ja igen, és a háromfogásos vasárnapi ebéd, de jó neki...
-Nos akkor számoljunk, édes - kezdett bele, és leült az asztalhoz, maga elé húzva egy darabka üres cetlit...Ha nem tudod, hova tűnik a fizetésem, hát elmondom.
Robi sóhajtott, de érezte, most jobb lesz csendben maradni.
-Műkörmös tízezer.
-Fodrász tízezer.
-Új alapozó, szempillaspirál, rúzs… sampon, tampon, tisztasági betét, parfüm, melltartó....Csak a csipkés bugyi volt nyolcezer forint, édesem. És ez is a legolcsóbb! A számlákról még nem is beszéltem, illetve az ebédről sem. Tudod te, mennyibe kerül a mai modern világban nőnek lenni?
Itt jelentőségteljesen ránézett.
-Tudod te, hogy mennyibe kerül ma egy normális melltartó? Szerinted, miért kerül a nőknek többe minden? Mert a nőknek többre is van szükségük. Ráadásul ha női címkét kap valami, akkor az drágább. Ugyanaz a borotva, amit te használsz, csak rózsaszínben majdnem kétszer annyiba kerül!
A külsőnk pedig befolyásolja, hogyan kezelnek minket a munkahelyen, randin, ill. hétköznapi helyzetekben...még a temetőben is megnézik az embert...Szóval nem arról van szó, hogy a nők többet költenek, mert többet akarnak, hanem hogy eleve több költségek vannak rajtuk, több elvárásokkal.
Robi erre megszólalt, mert hát ő olyan, hogy nem bírja ki:
-Na igen, drágám nincs csúnya nő, csak szegény.
A levegő megfagyott. Ezt hiba volt kimondani.
Nóri lassan felállt az étkezőasztaltól,de nem kapkodva. Az a fajta higgadt mozdulat volt, amitől az ember jobban megije. Elővette a fakanalat a konyhaszekrény fiókjából és fenyegetően rámeredt.
-Ha meg mersz mukkanni, a fenekeden töröm ketté! Egy szót se többé!
Robi reflexből kihúzta magát, aztán, majd valami furcsa, játékos engedelmességtől vezérelve, letérdelt a felesége elé. Félig komolyan, félig vigyorogva.
-Igenis úrnőm...
Nóri közelebb lépett, a fakanalat a vállára támasztotta és Robi felnézett rá.
-Én szeretem magam szépnek érezni. A csipkés bugyi és a smink nem neked van! Hanem azért, mert amikor kisminkelem magam, felveszem a csipkés bugyimat, több az önbizalmam. És amikor több az önbizalmam, jobb kedvem van. És amikor jobb kedvem van..., - megkocogtatta a fakanállal az állát, akkor baby, neked is jobb...
Robi lenyelte a választ, ami a torkán akadt.
-Értem én, hogy ez egy befektetés, khm...de esetleg kérhetek költségvetési jelentést?
A fakanál megemelkedett.
-Óvatosan....Csak kérdezem, drágám...Legalább tudnám, mire megy a fizetésm fele.
-Negyede! -kiáltott fel Nóri. Arra...-hajolt közelebb Nóri -, hogy minden este egy olyan nő várjon haza, aki nemcsak főzni tud, hanem uralni is a költségvetést...meg néha téged! -tette hozzá. Makroökonómiából jeles, háztartási költségvetésből pótvizsga. És most indul az intenzív felkészítő, ha már olyan nagy közgazdásznak tartod magad...
Felelés a hálószobában a hónap végén, addig pedig büntetésből hordanod kell az erényövet és büntetésből rácsapott a fakanállal egy nagyot a fenekére.
-Áú! Igenis..ú..rnőm.
Hozzászólások (0)